Az emberi test egy tudat által vezérelt biorobot.
Arra van tervezve, hogy energiákat tároljon és működtessen. Egy eszköz, mint a számítógép merevlemeze.
Az energiák a megszokott gondolkodási sémáink következményei. A szokássá vált energiák hatják át testünk, és ezek következménye a viselkedésünk, a sorsunk, a betegségünk.

Tehát:
Ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a sorsodat! Légy tudatos! Légy felébredett! Légy megvilágosodott! Mert a sorsod te vagy. Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak, és jellemed, személyiséged alakítja, formálja jövődet. Változtass magadon, és változni fog a sorsod is!
Ugyanakkor az istenbe vetett hit, az önfeladás segít megszabadulnod régi szokásaidtól, gondolati sémáidtól, hitrendszeredtől. Így képessé válhatsz az én halála nélkül (az énélmény megtartásával) új szokásokkal, új jellemmel, új sorssal felruháznod magad. 
Ezért ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat, ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet, ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat, ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet, és ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat!
(a delphoi jóstól)

A halál nem valami különös dolog. A halál annak a világképnek, eszmerendszernek, tudatnak az összeomlása, amiben korábban éltünk. Életünk folyamán többször élünk át kisebb-nagyobb halálokat. Minél hosszabb ideig élünk, annál többször. Pl. ha elváltunk és rádöbbenünk, hogy a gyerekeinket már soha semelyik férfi nem fogja úgy szeretni, mint egy édesapa és hogy nem tudtuk megvalósítani a vágyott ideális családot. 


De összeomolhat  a világképünk, egy fajta halált élünk meg, ha rádöbbenünk, hogy elhagytak a barátaink a bajban, vagy épp elveszítettük munkaerő-piaci értékünket, fiatalos női vonzerőnket, karrierünk által megalapozott életszínvonalunkat nyugdíjazáskor, stb. A meghalás után ismét fel kell építenünk magunkat, a világunkat. Újjá kell születnünk minden alkalommal, ha rendszerváltás történt vagy gazdasági összeomlás vagy épp egy új generáció kerül hatalmi pozíciókba.
Ha sikerül egy-egy tudati megakadásunkon túllépni, pl. megtanulunk megbocsájtani, akkor olyan nagy lesz életünk minőségében a változás, hogy az egyenesen dimenzióváltás lesz. Vagy ha rájövünk, hogy mi teremtettük a saját sorsunkat a viselkedésünkkel, az eszmerendszerünkkel, a tudatunkkal.
Az élet maga a változás. A tudatunk változása maga a fejlődés. Aki képes alkalmazkodni a változásokhoz, az  újjászületik, az életben marad. Ez az evolúció. 
Ez történik a halálban is. Egyszer csak rádöbbensz, hogy már nem élsz - legalább is nem olyan testi valódban, mint korábban. Ha képes vagy alkalmazkodni ehhez az új helyzethez, akkor újjászületsz. Ha nem tudsz alkalmazkodni az új helyzethez, ha nem tudsz elszakadni a korábbi tudatodtól, akkor megrekedsz. Pörögsz önmagad körül újra és újra ugyanazokkal a problémákkal találkozva reménytelenül. A reménytelenség, a kilátástalanság, a megakadás maga a kín, a gyötrelem, a pokol.
Az öngyilkos ezt a poklot éli a túlvilágon. Ha ugyanis nem tudott újjászületni itt a Földön, akkor máshol sem tud. Ez nem hely kérdése, hanem a tudat bekorlátozottsága, megrekedése.

Az elakadásból kivezető út a tudatosodás, a megvilágosodás. A tudatosodás lényege, hogy figyeljük az életet, önmagunkat, a világot és tapasztalásainkból okulunk. Ezek alapján új szándékaink születnek, új világképet alakítunk ki, tágul a tudatunk.

A pokol nem egy hely. Pokol nem pusztán a másvilágon lehet. A pokol egy tudatállapot. Olyan korlátozottság, kirekesztettség élmény, amely reménytelenséggel párosul. A pokol az öntudatlanság ill. a materializmus következménye. Bizonyos emberek poklot élnek meg ugyanott, ahol mások mennyországot. Tehát a pokol nem hely függő, nem társadalom függő. Pl. szenvedhet valaki Budapesten ma pokolian egy válástól, attól hogy örökre szétesett a családja. Ugyanakkor Budapesten ma a Mennyországban érezheti magát valaki, akinek épp szerelme megkérte a kezét.

A pokolból való kivezető út a felébredés, a megvilágosodás. (mint a pszichiátriai beteg, aki Napóleonnak képzelte magát, majd meggyógyulva rájött, hogy ez a képzet csak az ő tudatában volt, nem ez a valóság) A felébredés valamely pozitív lelki élmény vagy tudatosodás (az élet tanulmányozása, megértése) hatására történhet. Nem elég ráébredni a valóságra, kitartóan az új életszemlélet szerint kell vezetni életünket. Ez az átlényegülés. Időre van szükség, amíg az összes sejtünk átitatódik az új tudattal. Ha ez megtörtént, akkor már nem kell törekednünk semmire. Elég csak megélni örömmel önmagunkat. Ekkor már nincs lelki vagy testi fájdalom, ekkor már nincs betegség, képességvesztés, öregedés. Azonban van kiteljesedés, kreativitás, életöröm, egészség, tehetség, fiatalság.

Mi a siker?
A bajnoki cím? Igen... 1 hétig, maximum 1 hónapig.
A tartós siker  az alkotó tudatállapot megtapasztalása. Ez a kétségek és félelmek nélküli teremtés. A tudatosodás az a kincs, amely egész életünk eredményességét garantálhatja. Ha valaki erre ráérez és ezt őrzi, dédelgeti, fejleszti - sikeres élete lehet.

Chastity Bono, Cher lánya férfivá operáltatta magát.
Nagy csalódás fogja érni. Ettől nem lesz boldog. Nem a nemi identitástól függ a boldogságunk, hanem a testi és lelki egészségünktől.
Nem a test átalakítása a megoldás, hanem a mentális egészség elérése, a tudatosodás. Régen csak egy lelki problémás, de egészséges nő volt. Mára a lelki problémák fokozódtak, és kiegészültek testi problémákkal. Egy hormonkezelt, elhízott, pocakos, vagyis magas vérnyomásos, emésztési problémákkal küzdő ember lett. 

Bennünk van szellemünk központja. Ha már az agy leépült, akkor is van egy olyan részünk, ami észreveszi a leépülést. És ekkor születhet egy szándék a megváltásra. Ha már mindenki lemondott rólad. Ha már élő halott vagy, akkor is megválthatod magad. Elég a szándék- és beindul a folyamat. Nehézségek során át, sokszor pofonokkal kezdődik, vagyis még nagyobb problémákkal. De épp ezek erősítik szándékod a végleges megoldás megtalálására.Türelem!,  És egyre látványosabb eredményekkel megy a folyamat.

KInek Isten segítségével, kinek meditálással, kinek mással... a lényeg a tudatosodás.

Egy lelki béke kezd erősödni bennünk, a "szeretve vagyok" érzés, az agyunkban lévő neuronok megújulhatnak, a sejtjeink regenerálódni képesek.

Mindenki képes magát megváltani, pl. a drogos: Viktor Kubiszyn.

Azt mondják, sok zsidó elmenekülhetett volna a haláltáborok elől, amikor egyértelműen zsidóellenes lett a politika. De egyszerűen nem akarták látni, nem akarták elhinni, hogy ilyen megtörténhet. Az embereknek a legnehezebb tudomásul venniük a valóságot.

Vagy pl. hihetetlen nehéz tudomásul venni, hogy a párom nem szeret. Addig várok, nem szakítok vele, amíg megcsal. Ekkor már az önbizalmam is romokban. A szakítás óriási veszteséggel történik.

Vagy eszméletlen nehezen látom be, hogy a párt amely mellett letettem a voksom, épp ellenkezőjét mondja, mint néhány hete pl. az IMF-fel kapcsolatban. Nem akarok csalódni! Valakiben bíznom kell, aki megment! Biztos, hogy kapaszkodni kell valakibe? Nézz szembe a valósággal! Indulj nagy kalandra! Fejtsd meg, hogy veheted kezedbe sorsod!

Vagy: a vágyott nyaralás drámai fordulatot vesz egy baleset következtében. Az nem baj, hogy a Facebook-on továbbra is úgy számolok be róla, mint egy csodás élményről. De legalább magamban legyek őszinte: valljam be hogy összeomlott a hitem, miszerint semmi bajom nem eshet. Valljam be, hogy emberként igen törékeny vagyok. Szükségem van nagyobb erőkre, amikkel egységben (amik védelmében) élhetek.

Vagy: Ha választanom kell, hogy a szerelemről mondjak le vagy a barátságról (mert a szerelmem a barátom párja), akkor lássam, hogy bizony az emberlét olyan, hogy akkor is okozunk fájdalmat másoknak, ha nincs szándékunk. Valljam be, hogy csalódtam. És keressem a megoldást!  Tudatosodjak! Mi is az emberi élet? Mi a célja? Mi a barátság? Mi a szerelem? Mik az emberi kapcsolatok lényege? Miért hagyok el szerelmeket, barátságokat? Talán mert változom, új sorsot, új embereket, új helyszíneket bevonzva?Mert az élet célja új dolgok tapasztalása, nem a megrekedés egy embernél, egy helyszínen, egyfajta sorsnál?

Az emberek többsége képtelen őszinteségre, mert vannak olyan mítoszok, amik hamisságát nem akarjuk meglátni. Ilyen az, hogy egy elismert, intellektuális szakember és a rádióban beszél - boldog.

Részlet a nov. 23-i Szakolczay Lajos irodalomtörténésszel készített Kossuth rádiós riportból:

"Csűrös Csilla riporter :-  Könyvek mindenhol. Beszélgetőtársam így érzi jól magát. A riportalany szájába adja, hogy így érzi jól magát, pedig lehet, csak lusta rendet rakni.

- Nincs itt sok könyv. Több könyvvel talán boldog lennék.

- Nem hiszem, hogy nem boldog, hisz azzal foglalkozik, amit szeret, az irodalommal.

- Hogy ne lennék boldog, csak kéne ehhez a boldogsághoz egy minimális pénz. (És panaszkodik, hogy óradíjat nem kap a rádiótól, csak taxipénzt) A riportalany megadja magát. Ha már ennyire akarja, hogy boldog legyen, kimondja hogy boldog.

- Keserves dolog ez. Miért tud mégis mosolyogni? Bár nem mosolygott, csak panaszkodott.

- Mert a boldogság az, hogy - állítólag - értéket képviselek. Állítólag ez a boldogság. de ő már tudja, hogy így sem boldog az ember. De egy ilyen felületes riportban mégsem döntheti meg ezt a mítoszt.

Légy bátor, látni a valót! Leplezd le a mítoszokat! Keresd az igazságot, a megváltást! Különben csak hazug életet élhetsz, aminek egyenes következménye a pofára esés.

Mítosz az is, hogy az anyám jó.
Az ember hihetetlen nehezen néz azzal szembe, ha azt látja, hogy az anyja nem tökéletes. És esetleg, hogy nem szereti. Pedig a szorongás, a depresszió, a stressz gyakran hozza a szülőt olyan helyzetbe, hogy nem tud szeretni. Miután túlléptünk a csalódáson és anyánk hibáztatásán - ideje keresni a válaszokat az élet nagy kérdéseire. Pl. Mi a szeretet? Hogy tudjuk megőrizni szeretetképességünk? Hogy tudunk önállóak lenni? stb.

Tudat vagy. Tudások, ismeretek, élmények, reflexek, eszmék, valósággá merevedett hitek halmaza. A tested és a sorsod a tudatod kivetülése. Ha kemény az életed, akkor tudatod egy olyan tudatrészt tartalmaz, mely szerint az élet kemény. Ha tehetséges vagy valamiben, akkor a tudatod tartalmaz egy olyan részt, ami szerint különb vagy az átlagnál, stb.

Hogy milyen tudat vagy, azt az életed, a sorsod és a tested alakulása tükrözi. Ha nem szeretnéd megvárni, hogy a sors tükörként mutassa meg neked az esetleges kellemetlen tudatrészed, akkor figyeld meg gondolataid, érzéseid és a kultúrát, amiben élsz! Majd változtass kedved szerint! Ha rájössz például, hogy pesszimista kultúrkörben nevelkedtél, és ezt az életfelfogást öntudatlanul magadévá tetted, akkor tudatosan változtass a hozzáállásodon! Így új, számodra előnyösebb tudattá válsz. Ez nem könnyű - de semmi új dolog megtanulása nem könnyű eleinte. Vegyél igénybe hozzá módszereket (ezoterika, meditálás, vallás, szerelem, sport, tánc, stb.), bármit, ami segíthet célod elérésében. Hatalmas kalandban lesz részed, egyedi, úttörő élmény, felemelő érzés, hősies feladat, izgalom, kihívás, erőfeszítésed eredményének élvezete - szóval ÉLMÉNY.

És sokat fogsz aludni. Mert az új tudat alváskor erősen dolgozik az agyadban. Agyunk a mély alvás fázisában erősebben működik, mint éber állapotban. Állítólag háromszor annyi vér áramlik ekkor benne. A logikus gondolkodás teljesen szünetel, a tudat legnagyobb része (ezt nevezi a pszichológia tudat alatti résznek) viszont hatalmas munkában van. Ilyenkor kapják meg sejtjeid az új tudatnak, az új sorsnak megfelelő impulzusokat.

Szerencsére -  már ha ránézek a testemre - könnyen felidézhetem a fiatal tudatállapotot. Ismét aranyos kicsi kezem van. Sok fölös zsír és víz távozott az elmúlt időszakban a testemből/kezemből. Szikárabb lettem. Hüvelykujjamat mozgató izomban gyakran éreztem/érzek enyhén fájó feszülést, ahogy feszesedik vissza - magától a tudatállapottól, nem tornáztatástól.

A gerincemben a csigolyák könnyebben illeszkednek helyükre halk pattanással, mint korábban. Az egész törzsem hajlékonyabb, a tarkómon lévő "banyapúp" egyre kisebb. Ott is kiroppannak az eddig merev nyaki csigolyák. Az arcomon és egész testemben "face-lifting" hatás érvényesül, vagyis a nehézségi erő ellenében ható erők emelik feszessé hasizmaim, egyenesítik a hátam és fiatalítják arcvonásaim, és persze okoznak gyakori böfögést - ahogy a belek regenerálódnak.

Szeplőim, bőrfelszínen látható kis hajszálereim - nagyon lassan - de halványodnak. Izomzatom egyre puhábbá, lazábbá válik, bőröm selymes tapintású. Hangulatom egyre gyakrabban könnyed, fiatalos, szépség érzet jellemzi.

Ezek a hatalmas átalakító erők nagyon igénybe veszik szervezetem. Gyakran kell pihennem és az idegeim, érzelmeim is gyakran feszültek. De tudom/tapasztaltam, hogy ez ezzel jár. Olyan ez, mint a testedzés: a megdolgoztatott izomzat elfárad/feszül/fáj, de hosszú távon erősebbé, egészségesebbé tesz. Ilyenkor megengedek magamnak pihenést (elmaradnak házimunkák), vagy épp érzéki film nézését vagy erotikus beszélgetést neten, csoki evést, tv-zést. Ha lepihenek rendszeresen esem a szokásosnál is mélyebb - valódi pihenést nyújtó - álomba.

Kihívást jelent, hogy ne akarjak rögtön megoldani problémákat. Ugyanis amint idegrendszerem ismét kisimul - már is kevésbé problémásnak látom a szituációt, sőt megoldódik. Tudom, de még figyelmeztetnem/emlékeztetnem kell magam tudatosan arra a tudásra, hogy emberként úgy sem tudok semmi lényegeset tenni annak érdekében, hogy szeretteim sorsa jobb legyen. Tehát nem megvédenem kell őket jó tanácsokkal. Pusztán önfegyelemmel hallgatni, tudván, hogy egyetlen egy módon segítem őket: ha következetesen haladok utamon - ezzel egyre hatékonyabbá és hatásosabbá válok emberként is - nem csak kiteljesedett lényként. Tehát türelem, nyugalom, nem-cselekvés!

Megjelent bennem a  tavasz-érzés. Régen éreztem ezt. Amikor fiatal voltam rendszeresen éreztem tavasszal egy érzéki, kéjes életörömérzést tavasszal. Most ismét tapasztalom. Ez a " jó élni" érzés, ami minden ok nélküli. Maga az élet adja.

Vége a fejfájásoknak. Érzem, hogy szabadon áramlik az energia  a testemben lentről fölfelé haladva egészen a fejtetőmig. Érzem, hogy hatására könnyed, mozgékony a testem, szépnek, fiatalnak érzem magam, belső szerveim szépen működnek, tartásom egyenes, szépség-érzetem van. Fürdök ebben a jó, fiatal-érzésben.

Tegnap óta gyakran fáj a fejem. Érzem, hogy felszabadult a tarkóm, könnyebben tudom mozgatni a fejem, kevesebb a feszültség a vállizmaimban, könnyen áramlik a vér a fejembe, ez okozza a szokatlanul normális vérnyomást és emiatt érzek fejfájást. A jelenségnek örülök, mert tudom, hogy végre tartós egészségesedés történik a szervezetemben. A fejemben ezen túl minden szerv több energiához jut, mint eddig. Ez jobb közérzetet, világos gondolkodást, a depresszív gondolatok megszűnését eredményezi.

A fejfájást megelőzte egy idegi feszültség is, amit általában sporttal, szexxel, csokival vezetek le. Tegnap egy jó kis Tokaji aszu is segített, de az igazi megoldást a jól bevált aerobic és szauna hozta. Na meg az alkotás öröme, a blog-írás ötlete és megvalósítása.