Azt mondják, sok zsidó elmenekülhetett volna a haláltáborok elől, amikor egyértelműen zsidóellenes lett a politika. De egyszerűen nem akarták látni, nem akarták elhinni, hogy ilyen megtörténhet. Az embereknek a legnehezebb tudomásul venniük a valóságot.

Vagy pl. hihetetlen nehéz tudomásul venni, hogy a párom nem szeret. Addig várok, nem szakítok vele, amíg megcsal. Ekkor már az önbizalmam is romokban. A szakítás óriási veszteséggel történik.

Vagy eszméletlen nehezen látom be, hogy a párt amely mellett letettem a voksom, épp ellenkezőjét mondja, mint néhány hete pl. az IMF-fel kapcsolatban. Nem akarok csalódni! Valakiben bíznom kell, aki megment! Biztos, hogy kapaszkodni kell valakibe? Nézz szembe a valósággal! Indulj nagy kalandra! Fejtsd meg, hogy veheted kezedbe sorsod!

Vagy: a vágyott nyaralás drámai fordulatot vesz egy baleset következtében. Az nem baj, hogy a Facebook-on továbbra is úgy számolok be róla, mint egy csodás élményről. De legalább magamban legyek őszinte: valljam be hogy összeomlott a hitem, miszerint semmi bajom nem eshet. Valljam be, hogy emberként igen törékeny vagyok. Szükségem van nagyobb erőkre, amikkel egységben (amik védelmében) élhetek.

Vagy: Ha választanom kell, hogy a szerelemről mondjak le vagy a barátságról (mert a szerelmem a barátom párja), akkor lássam, hogy bizony az emberlét olyan, hogy akkor is okozunk fájdalmat másoknak, ha nincs szándékunk. Valljam be, hogy csalódtam. És keressem a megoldást!  Tudatosodjak! Mi is az emberi élet? Mi a célja? Mi a barátság? Mi a szerelem? Mik az emberi kapcsolatok lényege? Miért hagyok el szerelmeket, barátságokat? Talán mert változom, új sorsot, új embereket, új helyszíneket bevonzva?Mert az élet célja új dolgok tapasztalása, nem a megrekedés egy embernél, egy helyszínen, egyfajta sorsnál?

Az emberek többsége képtelen őszinteségre, mert vannak olyan mítoszok, amik hamisságát nem akarjuk meglátni. Ilyen az, hogy egy elismert, intellektuális szakember és a rádióban beszél - boldog.

Részlet a nov. 23-i Szakolczay Lajos irodalomtörténésszel készített Kossuth rádiós riportból:

"Csűrös Csilla riporter :-  Könyvek mindenhol. Beszélgetőtársam így érzi jól magát. A riportalany szájába adja, hogy így érzi jól magát, pedig lehet, csak lusta rendet rakni.

- Nincs itt sok könyv. Több könyvvel talán boldog lennék.

- Nem hiszem, hogy nem boldog, hisz azzal foglalkozik, amit szeret, az irodalommal.

- Hogy ne lennék boldog, csak kéne ehhez a boldogsághoz egy minimális pénz. (És panaszkodik, hogy óradíjat nem kap a rádiótól, csak taxipénzt) A riportalany megadja magát. Ha már ennyire akarja, hogy boldog legyen, kimondja hogy boldog.

- Keserves dolog ez. Miért tud mégis mosolyogni? Bár nem mosolygott, csak panaszkodott.

- Mert a boldogság az, hogy - állítólag - értéket képviselek. Állítólag ez a boldogság. de ő már tudja, hogy így sem boldog az ember. De egy ilyen felületes riportban mégsem döntheti meg ezt a mítoszt.

Légy bátor, látni a valót! Leplezd le a mítoszokat! Keresd az igazságot, a megváltást! Különben csak hazug életet élhetsz, aminek egyenes következménye a pofára esés.

Mítosz az is, hogy az anyám jó.
Az ember hihetetlen nehezen néz azzal szembe, ha azt látja, hogy az anyja nem tökéletes. És esetleg, hogy nem szereti. Pedig a szorongás, a depresszió, a stressz gyakran hozza a szülőt olyan helyzetbe, hogy nem tud szeretni. Miután túlléptünk a csalódáson és anyánk hibáztatásán - ideje keresni a válaszokat az élet nagy kérdéseire. Pl. Mi a szeretet? Hogy tudjuk megőrizni szeretetképességünk? Hogy tudunk önállóak lenni? stb.