A Természettel ( a teljes természettel, tehát a Mindenséggel) összhangban élő ember egységben él önmagával a világgal, az álmaival. Nem kell megfejteni az álmait. Azok épp oly világosak és egyértelműek, mint az ébrenléte.

Ilyen a 83 éves Fejes Sándor bácsi, a párom nevelő apja. Elmesélte legutóbbi (2012. húsvét) álmát:
Álmában a tudomására hozták a világ működését. Arról tájékoztatták, hogy végtelen számú világ van, párhuzamos univerzumok. Minden pillanatban dönthetünk, hogy melyik univerzumot, melyik sorsot választjuk. Ez pusztán saját döntésünk, saját figyelmünk kérdése.

Ez a végső igazság.
Pusztán figyelnünk kell (nem beleragadva szenvedélyekbe, szokásokba, e röpke életünk múló értékeibe) vagyis tudatossá válnunk. 

Tehát minden ember hozzájuthat az összes fontos ismerethez a világ működésére vonatkozóan. Ez pusztán a szándékán múlik (Sándor bácsit érdekli, hogy mi az ő emberi életének lényege, mi a halál, stb.) és hogy képes-e a pörgésből, a mindennapi élet taposómalmából kiszakadva, saját gondolatainak teret adni (Sándor bácsi már nem pörög, egy szobában ücsörögve, elmélkedve, ismeretterjesztő műsorokat, könyveket olvasgatva nyugalomban éli napjait, semmilyen szenvedélynek nem rabja).

 

Egy erős meditálás (értsd: kiegyenesítette a gerincem és egyéb fizikai változásokat is létrehozott bennem maga a meditáció) után az alábbit álmodtam mára virradóra:

Az álom története, szereplők:
Hiányoltam a kutyámat, Angyalt. Körülnéztem és észrevettem, hogy beleesett egy ciszternába (vízzel teli, mély gödörbe), amiben teljesen elmerült. Állt ott nyugodtan, mozdulatlanul, bízva abban, hogy időben rátalálok. Azonnal kihúztam onnan.
Élmények az álmomban:
Rögtön felismertem, hogy a helyzet gyors cselekvést kíván. Nem estem pánikba. A kutya is nyugodtan állt, bár nem jutott levegőhöz. Nyugodtan lenyúltam érte és kihúztam.

Az álom, mindig az agyban, a tudatunkban lezajló dolgokról szól. Sosem a szereplők és a történés a lényeg, hanem az élmények.

Ez az álom azt jelezte nekem egyrészt, hogy elég tudatos vagyok már, helyén az eszem váratlan szituációban is. Nem az érzelmeim és szokások vezetnek, hanem a józan ész. A kutya végtelen nyugalma azt jelzik számomra, hogy a tudatomban megjelent egy nagy fokú bizalom, hit, félelemnélküliség. Az emberi (beszűkült) tudat (mely fél a megfulladástól, a magára hagyottságtól, tehetetlenségtől, stb.) szorongása feloldódott.
Ez az átlényegülés folyamata: a beszűkült emberi tudat szorongásmentes kitágult tudattá alakul.