A Természettel ( a teljes természettel, tehát a Mindenséggel) összhangban élő ember egységben él önmagával a világgal, az álmaival. Nem kell megfejteni az álmait. Azok épp oly világosak és egyértelműek, mint az ébrenléte.

Ilyen a 83 éves Fejes Sándor bácsi, a párom nevelő apja. Elmesélte legutóbbi (2012. húsvét) álmát:
Álmában a tudomására hozták a világ működését. Arról tájékoztatták, hogy végtelen számú világ van, párhuzamos univerzumok. Minden pillanatban dönthetünk, hogy melyik univerzumot, melyik sorsot választjuk. Ez pusztán saját döntésünk, saját figyelmünk kérdése.

Ez a végső igazság.
Pusztán figyelnünk kell (nem beleragadva szenvedélyekbe, szokásokba, e röpke életünk múló értékeibe) vagyis tudatossá válnunk. 

Tehát minden ember hozzájuthat az összes fontos ismerethez a világ működésére vonatkozóan. Ez pusztán a szándékán múlik (Sándor bácsit érdekli, hogy mi az ő emberi életének lényege, mi a halál, stb.) és hogy képes-e a pörgésből, a mindennapi élet taposómalmából kiszakadva, saját gondolatainak teret adni (Sándor bácsi már nem pörög, egy szobában ücsörögve, elmélkedve, ismeretterjesztő műsorokat, könyveket olvasgatva nyugalomban éli napjait, semmilyen szenvedélynek nem rabja).

 

"Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz." Vörösmarty Mihály: A merengőhöz

Nem. Ábrándozás nélkül nincs élet. Az élet az ábrándokból, vágyakból születik.
Semmi nincs. Pontosan a semmi van. A semmiből tud szárnyra kelni képzeleted, teremtő kreativitásod. A taposómalomból, a mókuskerékből előbb ki kell szállnod. Ki kell üresítened magad, akkor születik eredeti ötlet, felismerés, tudás. Csupán az ábrándok, képzetek, illúziók, szándékok vannak. Azok szilárdulnak valósággá.