Csak ha képes vagy semmi lenni - akkor tudsz azzá válni, amivé akarsz. Csak ha képes vagy megszabadulni attól a hittől, hogy mi vagy és képes vagy fittyet hányni korábbi énképednek akkor tudod szabadon - korlátok nélkül - megvalósítani önmagad, akivé te akarsz válni (akit nem a szülők, a társadalom formált). Akkor teljesedhet ki az életed. Akkor szabadulhatsz ki a beszűkült emberi tudatodból (apád hitéből) és érheted el teremtő képességed legjavát, alkothatod meg saját világod.

Meg kell szabadulnod attól a beszűkült, téves tudattól, hogy a tested, a személyiséged vagy.
Fogalmak vagy, minőség vagy, tudat vagy. Ahogy változnak ezek a fogalmak, érzetek, érzések, élmények benned, úgy változik a személyiséged, a gondolkodásod, a viselkedésed, a sorsod, a tested.
A tested eleve nem lehetsz, hisz minden sejted 7 évente kicserélődik. Ha elmúltál 7 éves akkor a test, amivel megszülettél már meghalt, már új tested van.
Fogalmak halmaza vagy: üdeség, szépség, kreativitás, jóság... vagy épp bosszúság, kishitűség, irigység, korlátoltság... Ez az örök életű lényed. Ha ezt táplálod, ezt fejleszted - örök életet nyersz (mennyeit vagy pokolit). Nincs halál. Akkor sem, ha erre a földi játszmára felvett köntösöd leveted (vagyis beszűkült tudatod, a figyelmed kitágul). Ekkor nincs betegség, nincs félelem, nincsenek korlátok, nincs halál. Ekkor a halált nem drámaként éled meg, hanem, mint egy álomból való felébredésként.
Álomban a tudatod az álomvilágra fókuszál, éberen pedig a földi valóságra. Ugyanez a halál: a földi világra fókuszált tudatod felébred és az örök életre fókuszál, mely újabb univerzumok lehetőségével vár.

 

Egy erős meditálás (értsd: kiegyenesítette a gerincem és egyéb fizikai változásokat is létrehozott bennem maga a meditáció) után az alábbit álmodtam mára virradóra:

Az álom története, szereplők:
Hiányoltam a kutyámat, Angyalt. Körülnéztem és észrevettem, hogy beleesett egy ciszternába (vízzel teli, mély gödörbe), amiben teljesen elmerült. Állt ott nyugodtan, mozdulatlanul, bízva abban, hogy időben rátalálok. Azonnal kihúztam onnan.
Élmények az álmomban:
Rögtön felismertem, hogy a helyzet gyors cselekvést kíván. Nem estem pánikba. A kutya is nyugodtan állt, bár nem jutott levegőhöz. Nyugodtan lenyúltam érte és kihúztam.

Az álom, mindig az agyban, a tudatunkban lezajló dolgokról szól. Sosem a szereplők és a történés a lényeg, hanem az élmények.

Ez az álom azt jelezte nekem egyrészt, hogy elég tudatos vagyok már, helyén az eszem váratlan szituációban is. Nem az érzelmeim és szokások vezetnek, hanem a józan ész. A kutya végtelen nyugalma azt jelzik számomra, hogy a tudatomban megjelent egy nagy fokú bizalom, hit, félelemnélküliség. Az emberi (beszűkült) tudat (mely fél a megfulladástól, a magára hagyottságtól, tehetetlenségtől, stb.) szorongása feloldódott.
Ez az átlényegülés folyamata: a beszűkült emberi tudat szorongásmentes kitágult tudattá alakul.