Csak ha képes vagy semmi lenni - akkor tudsz azzá válni, amivé akarsz. Csak ha képes vagy megszabadulni attól a hittől, hogy mi vagy és képes vagy fittyet hányni korábbi énképednek akkor tudod szabadon - korlátok nélkül - megvalósítani önmagad, akivé te akarsz válni (akit nem a szülők, a társadalom formált). Akkor teljesedhet ki az életed. Akkor szabadulhatsz ki a beszűkült emberi tudatodból (apád hitéből) és érheted el teremtő képességed legjavát, alkothatod meg saját világod.

Meg kell szabadulnod attól a beszűkült, téves tudattól, hogy a tested, a személyiséged vagy.
Fogalmak vagy, minőség vagy, tudat vagy. Ahogy változnak ezek a fogalmak, érzetek, érzések, élmények benned, úgy változik a személyiséged, a gondolkodásod, a viselkedésed, a sorsod, a tested.
A tested eleve nem lehetsz, hisz minden sejted 7 évente kicserélődik. Ha elmúltál 7 éves akkor a test, amivel megszülettél már meghalt, már új tested van.
Fogalmak halmaza vagy: üdeség, szépség, kreativitás, jóság... vagy épp bosszúság, kishitűség, irigység, korlátoltság... Ez az örök életű lényed. Ha ezt táplálod, ezt fejleszted - örök életet nyersz (mennyeit vagy pokolit). Nincs halál. Akkor sem, ha erre a földi játszmára felvett köntösöd leveted (vagyis beszűkült tudatod, a figyelmed kitágul). Ekkor nincs betegség, nincs félelem, nincsenek korlátok, nincs halál. Ekkor a halált nem drámaként éled meg, hanem, mint egy álomból való felébredésként.
Álomban a tudatod az álomvilágra fókuszál, éberen pedig a földi valóságra. Ugyanez a halál: a földi világra fókuszált tudatod felébred és az örök életre fókuszál, mely újabb univerzumok lehetőségével vár.

 

A gépet csak egyszer kell beprogramozni a helyes magatartásra, onnantól helyesen fog működni. Az ember viszont nem tud logikusan működni tartósan, mert az érzelmei, emlékei, élményei reflexesen befolyásolják.
Pl. az átlagos ember hiába tartja helyesnek a leszokást a dohányzásról, az egészséges táplálkozást vagy a hűséget - nem bír ellenállni helytelen késztetéseinek. Legfeljebb csak egy lassú, átszokási idő alatt képes helyes viselkedésre. Vagy ha rossz élményei voltak egy balesetből kifolyólag - logikátlan félelmei és cselekedetei lesznek közlekedéskor, stb.
Az ember agya egyszerű állatias, reflexes működésű. Sokkal tökéletlenebbül teljesít, mint egy gép.
Logikus, hogy egy idő után a gépek fogják uralni az embereket, mert tökéletesebbek.

Az emberi agynak van egy olyan működése, ami viszont magasan a gépek és az állatok fölé helyezi az emberi lényt intelligenciában, hatékonyságban.
Bizonyos emberek képesek az agyukat úgy működtetni, hogy a reflexes viselkedést kikapcsolják (pl. ha szerelmes vagy le tudnád hozni a csillagokat az égről, sokkal több mindenre vagy képes). A Spektrum tv-n játszák rendszeresen azt a dokumentum filmet, amelyben egy férfi arról számol be, hogy azért bírja a fagyos hideget, mert az agyában "bekapcsol egy láthatatlan termosztátot". Tehát a tudatával koncentrál egy bizonyos agyi működésre, ami a helyes viselkedésre utasítja a testét, így védve a hidegtől. 

Nos ezt a fajta koncentrálást meditációval el lehet sajátítani. Ekkor az agy tökéletesen intelligensen pont olyan parancsokat ad a szervezetnek, amire épp szükség van.
Nem nekem kell győzködnöm magam, hogy szokjak le a cigiről, ne féljek az úton vagy a magasságtól, stb. - hanem csak "bekapcsolom" az agyam intelligens funkcióját (koncentrálok a problémamentes, kiteljesedett tudatállapotra) és az teszi a dolgát. Vezérli az erek ruganyosságát, a légzés és szívverés ritmusát, stb. az optimális módon. Így egyből tudok változtatni a viselkedésemen: leszokni a dohányzásról, egészséges életmódot folytatni, félelemmentesen közlekedni vagy bármit, ami a célom.

Ez az agyi működés ugyanúgy begyakorolható, mint ahogy begyakoroltad évtizedeken keresztül a félelemmel, korlátokkal teli agyi működést a neveltetésed során.
Tudományos tény, hogy egy 6 napos gyerek sokkal többféle mozgásfunkcióval bír, mintegy 6 hetes, ill. egy 6 éves ember sokkal kreatívabb, tanulékonyabb mint egy 60 éves.

Te döntesz, hogy életed során a korlátokat gyakorlod be vagy a kiteljesedést. Minden egyes hétköznapi döntéseddel voksolsz erre. Pl. ha azért dolgozol, hogy fizessenek érte - korlátos működésre szoktatod agyad. Ha azért dolgozol, hogy élvezetes tevékenységgel teljen életed - kiteljesedett, harmonikus működésre szoktatod agyad (és még megélhetésed is lesz).
Kívülről senkin sem látszik, hogy korlátos vagy kiteljesedett. Ezt őszintén csak magunknak szoktuk bevallani.