A nő kiteljesedése csak úgy valósulhat meg a Földön, ha kapcsolódik lelkileg valakihez. Ezért nincs szingli nő, csak elfuserált nő.

Ha egy nő képtelen idomulni egy férfihoz annyira, hogy a kapcsolat hosszú távon működőképes legyen, akkor nem vált igazán nővé. Mintha az oroszlán nem akarna ragadozó lenni vagy az antilop nem akarna legelészni. Egyszerűen nem valósítja meg leszületése célját, nem valósítja meg önmagát.
A párkapcsolatban a nő közösül (szellemileg, tudatilag eggyé válik) a férfivel, vagyis szereti. Ők ketten eggyé válnak, feleség lesz. Ő adja egységükbe a az érzelmi, lelki részt, míg a férfi dominanciája a tudati, fizikai síkon mutatkozik.
Észre vehető, hogy a hosszan egyedül élő nők - bár sikeresek - de alapvetően boldogtalanok. Mert a siker csak pótszere a kiteljesedésnek. 

Csak ha képes vagy semmi lenni - akkor tudsz azzá válni, amivé akarsz. Csak ha képes vagy megszabadulni attól a hittől, hogy mi vagy és képes vagy fittyet hányni korábbi énképednek akkor tudod szabadon - korlátok nélkül - megvalósítani önmagad, akivé te akarsz válni (akit nem a szülők, a társadalom formált). Akkor teljesedhet ki az életed. Akkor szabadulhatsz ki a beszűkült emberi tudatodból (apád hitéből) és érheted el teremtő képességed legjavát, alkothatod meg saját világod.

Meg kell szabadulnod attól a beszűkült, téves tudattól, hogy a tested, a személyiséged vagy.
Fogalmak vagy, minőség vagy, tudat vagy. Ahogy változnak ezek a fogalmak, érzetek, érzések, élmények benned, úgy változik a személyiséged, a gondolkodásod, a viselkedésed, a sorsod, a tested.
A tested eleve nem lehetsz, hisz minden sejted 7 évente kicserélődik. Ha elmúltál 7 éves akkor a test, amivel megszülettél már meghalt, már új tested van.
Fogalmak halmaza vagy: üdeség, szépség, kreativitás, jóság... vagy épp bosszúság, kishitűség, irigység, korlátoltság... Ez az örök életű lényed. Ha ezt táplálod, ezt fejleszted - örök életet nyersz (mennyeit vagy pokolit). Nincs halál. Akkor sem, ha erre a földi játszmára felvett köntösöd leveted (vagyis beszűkült tudatod, a figyelmed kitágul). Ekkor nincs betegség, nincs félelem, nincsenek korlátok, nincs halál. Ekkor a halált nem drámaként éled meg, hanem, mint egy álomból való felébredésként.
Álomban a tudatod az álomvilágra fókuszál, éberen pedig a földi valóságra. Ugyanez a halál: a földi világra fókuszált tudatod felébred és az örök életre fókuszál, mely újabb univerzumok lehetőségével vár.

 

Csak Te lehetsz saját magad tanítója.
Könyvekből, iskolából, mestertől, tanítótól nem tanulhatsz. Viszont abban az illúzióban élteted magad, hogy haladsz. Arra azonban alkalmasak lehetnek, hogy motiváljanak.
De csak te kaparhatod ki magadnak a gesztenyét. 

A jó Isten igazságos. Analfabétaként, látni nem tudóként, kisebbségiként..., stb. is hozzájuthatsz a legnagyobb bölcsességekhez. Legnagyobb tanítómestered az életed. A tapasztalásaid. Minél hamarabb okulsz belőlük, annál kevesebbszer kell újraélned ugyanazokat a szituációkat.

Írok példákat:
Megfigyeltem az alábbit: A művelt, intelligens, okos, erkölcsös osztályfőnöknőm, aki felelős gondolkodású emberként minket is arra nevelt, hogy komolyak legyünk, nézzük a híradót, legyünk tájékozottak, stb. Szóval ő boldogtalan, magányos, kötelezettségekből álló életet élt, majd hamar elhunyt gyötrő betegségben. Észrevettem, hogy bár a társadalom a fenti értékeket sulykolta belém, ezek nem az isteni (értsd: egészség, kiegyensúlyozottság) értékek.
Édesanyám halálakor pedig a nagymamám sóhajtott fel ekképp: Miért mindig a jók mennek el? Ebből is tanultam. Megjegyeztem magamnak: nem jónak kell lenni. A jó azt jelenti, mások értékeinek akarunk megfelelni. Nem szabad ezt tennünk, mert a saját önmegvalósításunkról, vagyis az életünkről (jólétünkről, egészségünkről) mondunk le. Észrevettem, hogy a kötelességekből álló (kevés örömmel teli) életet a jó Isten nem preferálja. Az ilyen ember hamar befejezi földi pályafutását.

Figyeld az életed! És abból tanulj! Hisz ezért élsz. Hogy a tapasztalataid alapján új vágyaid szülessenek. Azok eredményét megtapasztalva következtetsz, hogy jó-e az irány? Így kap értelmet életed. Így valósíthatod meg magad, a Te világod.

 

Különleges erő által vezérelt lény vagyok. Ezt a különleges erőt neveltetéstől, kultúrától, hitvallástól, szókészlettől, stb. függően többféleképpen nevezhetjük. Nem a név a lényeg, hisz olyan fogalmi dologról van szó, aminek a tartalma ill. hatása a fontos. Tehát nevezhető Istennek, Szent Szellemnek, felsőbb énnek, univerzális erőnek, kiteljesedett tudatnak, tudatalattinak, ösztönnek stb.

A lényeg, hogy egy olyan sorsalakító erő, amit nem lehet nem tudomásul venni vagy kikerülni. Vigyázat! Ez az erő az intellektussal felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan, esetleg elítélendő, céltalan. Azonban bármily érthetetlen, tisztelni kell! Hatását megkerülni nem lehet, mert különben szenvedést, kínt, gyötrelmet okoz - testi és lelki fájdalmakat.

Ellenben ráfeküdve ezen hatalmas erő hullámaira, sodortatva magam általa - soha nem remélt gyönyör, szépség, kaland, értelem és életöröm az eredménye. Ez az erő megtapasztaltatja velem az istenemberi tökéletesen szabad, szárnyaló, lehetőségekkel teli, félelemmentes létállapotot. Elvezet a gyönyörrel szolgáló, tökéletes női odaadásig. Megtapasztalhatom a Földön lehetséges maximális testi-lelki eggyéválást párkapcsolat formájában. És még ki tudja mi minden ÉLMÉNY-t tartogat. Hisz ez maga az ÉLET: ÉLmények átÉLése.

Az isteni képességekkel rendelkező embert nem lehet felismerni. Mert nem feltétlenül ő   a leggazdagabb, vagy a legbefolyásosabb ember a Földön. Erre nincs szüksége. Neki is vannak szükségletei. Szüksége van az emberi léthez barátokra, rokonokra, orvosra, bankárra vagy épp postásra... szóval segítőkre, társakra vagyis a "A civilizált emberi lét" nevű játékban játszótársakra. Ugyanúgy ahogy cipőre, ételre vagy tanulásra is szüksége van. De az ő sorsa nem kétséges. Hogy céljait eléri - megkérdőjelezhetetlen. Hisz a tudata egy része másokéval közös - ez a közös tudat mint rendező - irányítja a "A civilizált emberi lét" nevű játékot.