Szia! Emlékszel még rám? :)
Nagyon tetszik ez az írás! Rövid, tömör, és lényegretörő.
Teljesen igaz sorok. És amiért a téves nézetet vallják a tudatlan emberek, valójában teljesen elválasztják magukat a tapasztalásoktól, a jelenségektől, amik megjelennek pillanatról pillanatra.
Számukra van két világ: a belső, és a külső. És azt hiszik, hogy egy elkülönített személy az, aki hallja a madár csipogását, aki jár az utcán, aki dolgozik, stb. És elnevezik ezt az elkülönített személyt ,,én"-nek.
Pedig a hallás a tudat... a járás a tudat... a dolgozás a tudat... Minden pillanat a tudat. Nem egy elkülönített személy az, aki hallja a madarakat, aki jár, aki dolgozik.
És úgy hiszik, hogy a külső világ a többi ember, a többi állat, a tárgyak, a tájak, stb. a belső világ meg az érzelmeik, a gondolataik, a vágyaik, stb. És ezért teljesen elválasztódnak a tapasztalásoktól, jelenségektől.
Pedig minden a tudat. Minden jelenség a tudat: minden pillanat a tudat. És minden pillanat elmúlik egy másodperc alatt.
Nincs bent, és nincs kint. Nincs külső világ, és nincs belső világ. A tudat maga minden, ami megjelenik, és ami elmúlik. Nincs különválasztott személy, és nincs végső soron semmi sem, minden letisztul a fogalmaktól és a gondolatoktól, és minden üres.

Még mindig hűen járom a buddhizmus útját természetesen.
Már megkérdeztem valakitől, de a te véleményedre is kíváncsi vagyok, ha nem gond. :) Emlékszel amikor arról beszélgettünk, hogy néha gyengébben tapasztalom a tudat tisztább állapotát? Annyiban oldódott meg ez, hogy nappal már könnyebben tartom fent a tiszta állapotot. De reggel... ébredéskor gyengébb. Idő, amire visszatér. Nem kell vizsgálgatnom, anélkül is feltűnik.
Ez úgy néz ki, hogy felébredek reggel, mindegy hogy hány órakkor, vizsgálódás nélkül is megérzem, hogy gyengébb a tiszta tudatállapot. Nem arról van szó, hogy teljesen megszűnik, hanem egyszerűen csak gyengébb. 2 órán belül általában helyrerázódik.
De ugye ezen javítani kéne, mert ez a szint még így is messze van a céltól.
Egy barátom azt mondta, hogy elalvás előtt, amikor az ágyban fekszek már, gondoljak buddhákra, és próbáljak belealudni a képbe. És így kevésbé fenyeget az a veszély, hogy amikor elkerül a tudat a test elalvásakor külömböző asztrális síkokra, akkor belemélyed az ott észlelt kívánatos dolgokba, vagy negatív dolgokba. Szóval nem tudok egykönnyen elcsábulni.
Amikor még valamennyi szennyeződéstől terhes a tudat, és nem teljesen tiszta, akkor ugye természetesen előfordulhat az, hogy elalváskor a tudat az asztrális síkokra kerülve a maradék szennyeződések miatt elcsábul, és kívánatos jelenségekbe bonyolódik. Talán ez lehet nálam a probléma, amiért ébredéskor gyengébben tapasztalom a tisztább állapotot.
Minden nap buddhákra gondolva alszok el már régóta amúgy. De nem mindig használ. Néha úgy ébredek reggel, hogy jó, rendben van, nem gyengült a tisztább tudatállapot, de van, hogy úgy ébredek, hogy igen, gyengült, de aztán visszatér néhány óra múlva.

Neked van ötleted erre? Lehetséges hogy az miatt van ez így, amit leírtam? Éjszakánként a nem teljesen tiszta tudat olyanokba bonyolódhat amikbe nappal nem akarna? Vagy lehet ennek még más oka? És mit kéne tennem, szerinted, hogy ez ne így legyen?

Ja, néha van úgy, hogy rémálmom van, kb. 3 havonta mindig van egy. És abból nagyon hamar felébredek általában. Mindig feltűnik olyankor, hogy ez álom, és felébresztem magamat szándékosan. Olyan... mint a tudatos álmodás. másszóval éber álmodás. Nem tudom hallottál-e már róla. Biztos. :)

@kiroru:
Csodásan haladsz. A rémálmok és a reggeli kevéssé tiszta állapot is tisztulási tünet.
Nem vagy más, mint a hited bizonyossággá szilárdult valósága. Korábban, amikor még nem voltál kapcsolatban a tiszta tudattal, a testformádat tartalmilag egy szűkebb tudat töltötte meg, mely az anyagi világra fókuszált. Mivel a tudatod kinyílt, új tartalommal tölti meg a tested. Ez az új éned - bár külsőre hasonlít a régire - már a tiszta tudat bizonyossága, valósága. Éjjel, amikor álmodban kilépsz beszűkült ember-tudatodból, a tiszta tudat akadálytalanul hat a lelkedre. Hatásaként a sejtjeidben tárolt személyiséged, érzelmeid, érzeteid megbolydulnak, a tudatalattiból az emberi szorongások felszínre törnek. Mint egy hányás, tisztulási tünetként (negatív érzelmek, félelmek, földhözragadt érzések, rossz kedv) felszínre jönnek, majd örökre elenyésznek. Ezért van néha rémálmod és ezért nyomottak a reggelek.
A lényeg, hogy tapasztald hosszú távon (1-2 év) a fejlődést (sorsod jobbá válását, életed kiegyensúlyozottabbá alakulását).
Amikor már teljesen átitatta a tiszta tudat a személyiséged, akkor már nem csak megvilágosodtál, hanem át is lényegültél. Tökéletes játékos lehetsz a
"földi lét" játszmában emberi sikermércével is, vagyis egészséges, intelligens, szép, jó, szerencsés és bármi egyéb, ami szeretnél, vagyis istenember. Hajrá!

Értem, köszönöm a válaszodat. Sokat segített. :)
Az álmaimra egyébként nagyon-nagyon ritkán emlékszek csak.

Kérdeznék még egy-két dolgot, de azt már nem szeretném itt, mert annyira nyilvános így. Ha te is szeretnéd, és nem gond, akkor folytathatnánk. Facebookod van esetleg? Ha van, akkor e-mailben elküldhetném neked a nevemet, és akkor facebookon folytathatnánk. Vagy ha nincs facebookod akkor beszélhetünk e-mailben is. Már ha nem okoz gondot, és van válasz irogatásra időd.

@kiroru:
"A megvilágosodás megállítja az öregedést" című internetes újságcikkben szerepel a nevem.
divany.hu/spirit/a-megvilagosodas-megallitja-az-oeregedest/
Keress meg nyugodtan a facebook-on!

köszönöm :)