Az adott helyzetet mindenki a saját szemszögéből, a saját lelki világa szűrőjén át, a saját céljait figyelembe véve értékeli, éli meg.
Olyan, hogy "élj a mostban!" (Eckhart Tolle) egy átlagos ember számára nincs. A most-ot mindenki a saját tudata szemüvegén át érzékeli. A mostot nem lehet leválasztani a múltunkról, a tudatunkat a tudatalattinkról. Viszont lehet a tudatalattink (a sötétség) egyre nagyobb részét napfényre hozni és formálni. Ez a megvilágosodás.
A "mostban élni", a karmájától (lelki terheitől, tudatalattijától megszabadulva pusztán a tudatos lény, a megvilágosodott és aztán átlényegült ember képes. Ő az örök fiatalságban, a természetes bölcsességben, az önzetlen szeretetben él. Halálát, dimenzióváltását nem betegség, öregség okozza. Életében képességei - szellemi és testi adottságai - nem csökkennek. Aki a "mostban él", az nem öregszik.

Arra kell törekedni, hogy az ember tudata minél világosabb (a tudatalatti rész felszínre kerüljön), könnyedebb (megakadásoktól, szenvedélyektől mentes), lazább (alakítható) és hatalmasabb (táguló) legyen. Ekkor uralja az ember a mostot, alakítja sorsát, teremti világát. Ez a tudatosság növelése, a megvilágosodás útja.

Nem elég a most-ban élned! A jelen a múltban elvetett magvak felnevelt termése (ez a legfontosabb univerzális törvény: a megmaradás törvénye). Na és ha tudatlanul össze-vissza magvakat vetettél, esetleg gazt gondoztál...? Teremtsd a jövőd tudatosan! Élj mindig újabb és újabb, jobb és jobb jelenben! 

Hogy teremtesz egyre jobb jelent (sorsot)?
Egyre szebb, gyönyörtelibb gondolatokkal, érzésekkel, élményekkel, a boldogság gyakorlásával. Viccesnek tűnik, hogy gyakorolni kell. De sokan élnek úgy, hogy idegen számukra a könnyedség, játékosság, boldogság. Kényelmetlenül, érzik magukat ilyen közegben (talán otthon, az iskolában, munkahelyen is stresszes a megszokott hangulat). Igyekeznek otthonosan érezni magukat, ezért rád szólnak, hogy ne viháncolj, vagy feldobnak valami szomorú témát, öntudatlanul is visszarángatnak egy boldogtalanabb tudatba. (És ezt mi is megtesszük időnként egy nálunk boldogabb emberrel.) Mindezt nem gonoszságból teszi az ember, csak nem tudatos. Öntudatlanul az agya vágyik a megszokottra. Vágyik a megszokott boldogtalan, feszültségteli állapotra. Ezt az agyi működést, ezt az öntudatlan, sorsromboló viselkedést fel kell ismernünk, ragaszkodnunk kell a békés gondolataokhoz, jó érzésekhez, a boldogsághoz), ez létkérdés. Különben a sok elfojtott gyönyör (életenergia) betegséghez vezet, mert nincs kiteljesedés, áramlás (flow / Csíkszentmihályi Mihály Nobel díjas), élmény, élet.

Légy tudatos! A környezeted visszahúzó erejének keményen (tudatosan, tehát figyelmesen) ellen kell állnod, azon felül kell emelkedned. Nem engedhetsz meg magadnak panaszkodást, a sikertelenség gondolatát, önsajnálatot, irigykedést, kritizálást, szomorúságot, aggódást, stb. Senkire nem haragudhatsz (anyós, kormány, válság, rendőr, aki kihasznált, stb.) Minden gondolatoddal, érzelmeddel a jövőd magjait veted el. Csak azt fogod betakarítani, amit elültettél és nagyra növesztettél magadban, lelkedben, világodban. Ez a felelősségteljes teremtés, sorsalakítás.