Egy egészséges kamasz sokkal nagyobb igazságérzettel, szeretettel, harmóniával bír, mint egy átlag felnőtt, mint a szülő. A szülő korú emberekben már több a csalódás és emiatt a harag, az előítélet, a beszürkült kreativitás, a rugalmatlanság.

Ráadásul minden generációnak különbözik az előző generációtól az energiája, a tudata, az élményanyaga, a lelke legmélyének szándéka, az életfeladata. Tehát a konfliktus sorsszerű. De teher alatt nő a pálma. :)
 

A megvilágosodás nem más, mint rádöbbenés arra, hogy minden élmény belőlem fakad. A saját lényemből, érzelmeimből, életfelfogásomból, a tudatalattimban rögzült benyomásokból.

Innen kezdve csak ügyelnem kell a gondolataimra, hogy ne az öröklött világfelfogásom szerint, reflexesen reagáljak, hanem a választott világnézetem szerint.

Egy idő után már nem kell erre ügyelni, mert a tudatalattim - mint egy jó számítógépmemória - raktározza az élethez való új hozzáállást. Ekkor már reflexből a kívánt reakció jön.

Hogy mi a kívánt hozzáállás?
Hát a boldogság. Vagyis amikor imádsz élni. Amikor tökéletesen élvezed a jelent, nem kell hozzá se cigi, se csoki, se film, se sex, semmi. Mert minden tökéletes. Kitelejesedettnek érzed magad. Úgy érzed a világ tökéletes és te is helyeden vagy a világban.

Ilyen pillanatokat meg szokott élni az ember. Ha épp szerelmesek vagyunk, meggyógyultunk valami súlyos betegségből, sikert értünk el valamiben, ...
Ekkor nem vagyunk féltékenyek, irigyek, mérgesek, stb. Csak jó érzéseink vannak. Ezt fent lehet tartani gyakorlással más körülmények közt is, nem csak a szerelmes ölelés pillanatában.

Ma már a szakirodalom is egyértelműen különbséget tesz kronológiai kor és biológiai kor között, hiszen az életkor előrehaladtával nem egyértelmű a képességek beszűkülése vagyis az öregedés. Lásd: http://www.life.hu/gyogyulj/egeszseghirek/20111014-mutasd-a-biologiai-korod-herczeg-zoli-meg-csak-24.html

Ha elmész egy 25 éves évfolyamtalálkozóra, ez egyértelműen látszik. Az 50 éves emberek egy része hatvanas kinézetű, de van 1-2 harmincasnak kinéző is.
Vigyázat! Ha Te átlagos vagy, akkor ne légy elégedett! Az egészséges ember jóval fiatalabbnak (karcsúbbnak, kedvesebbnek, kiegyensúlyozottabbnak) néz ki, kevesebb a panasza a vele egykorúaknál.

A fiatalságot sokan összekeverik a trendiséggel. Attól, hogy egy nő plasztikáztatja az ajkait, melleit, stb. nem lesz fiatal. Csak egy feltöltött, fiatalnak látszani akaró nő.
A fiatalság mértéke egyértelműen az idegi-hormonális rendszerünk függvénye. Tehát a hormonháztartás a lényeg. Az ad egy életteli, szexis kisugárzást, selymes bőrt, csillogó tekintetet, stb.

A hormonok termelődése az idegi állapottól függ. Az idegrendszer pedig az életmódunktól, gondolkodásmódunktól, a tudatunktól függ. Ha valaki nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, örömtelibb életet él, önmagát megvalósítja és képes elszakadni az életkedvet csökkentő gondolkozási sémáktól, kultúrális örökségtől - akkor az átlagnál boldogabb, hatékonyabb, egészségesebb, fiatalabb lesz.

Ehhez kívánok sok bölcsességet azaz szerelmet mindenkinek. Mert "jól csak a szívével lát az ember" - Kis Herceg.

"Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár életében... (Shakespeare: Ahogy tetszik II. felvonás 7. vers)

Mindig légy tudatában, hogy az emberlét egy színészi játéklehetőség! Ráadásul a rendező is Te vagy. A figyelmed/tudatod egy része mindig lássa a dolgokat a rendező szemszögéből! Így a tudatod nem lesz beszűkült, nem leszel függő, mindig szabad maradsz.

Pl. látod azt az anyát aki vagy, aki épp a gyerekét kíséri óvodába és zaklatott, mert a gyermek sír. Ha figyelsz, látod, hogy színész és rendező is vagy a jelenetben. Rendezőként kiadhatod az utasítást az anyát játszó színésznek, hogy mélyedjen el jobban a drámai helyzet átélésében vagy épp lépjen ki a drámából, élvezve a gyerekre gyakorolt különösen erős befolyásoló hatalom mámorító érzését. Ezzel akár átirányíthatod a gyerek figyelmét valami olyan érdekes dologra, ami leköti figyelmét kizökkentve bajából, élvezetet adva, mosolyt csalva arcára. 

Nem. Gondolkodom, tehát hajlamos vagyok egy beszűkült tudatállapotra, ami veszélyes, mert az agynak csak kicsi részét (a logikus részt) működteti.

Ha valaki túl sokat gondolkozik, pl. szellemi munkát végez, hajlamos az agyát egy kóros működésre szoktatni. (Ezért néz ki sok tudós furcsán félkegyelműnek) Ekkor (pl. egyetemek után) kifejezetten gyakorolni célszerű vissszaállítani a teljes agyműködést (intuíciókkal, ösztönvilággal együtt). Ebben segít a zene, a szerelem, a meditáció, az egyszeri fizikai munka (egy mosógép bekötése, egy szoba kifestése)

A 4 elemit végzett nagymamám 94 évesen is értelmes, a világ iránt érdeklődő, intelligens ember volt.

Mindegy, hogy nevezed, a lényeg, hogy felismerd a sorsalakítás működésének törvényeit!
A sorsod egyszerűen alakul.

Az agyad, mint egy hatalmas számítógép-háttértár, minden információt rögzít.
(Katona István neurobiológus az idegrendszer működéséről:   http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2011-09-30)

Ezen infók nagy része a tudatalattidban - számodra észrevétlenül - tárolódik (érzelmek, izgalmak, neveltetésed, a téged körülvevő civilizáció minden eleme, ...) . Másik része a tudatosan megtanult részek (matek, viselkedés, beszéd, számítástechnika, ...) Ezek a tárolt információk jönnek elő életed során. Pl. ha sok stresszt gyűjtöttél, akkor sok dráma lesz az életedben.

Ha ezt tudod, akkor nem a tevékenységed eredményére koncentrálsz, hanem az elérés folyamatára. Hisz tudod, hogy minden egyes gondolatod, érzelmed a jövőd alapja lesz.
Ezért a lakásod kitakarításakor célszerű örömmel nekifogni és sok élvezetet lelni a dologban. Mert akkor élvezeteket - jó sorsot gyűjtesz. Sokkal kevésbé lényeges, hogy tiszta lesz-e a lakás. És nagyon káros, ha örömtelenül, sőt bosszúsan csinálod, mert akkor ezeket az órákat eredményesen használod sorsod rosszra fordítására.

Ha az van a tudatodban az általad nézett filmek, a családod hite szerint, hogy az élet félelmetes - akkor ezek a félelmek felszínre fognak törni olyan szituációkban (pl.baleset), amikor az öntudatlan éned elemi erővel érvényesül.

Ha a kiteljesedettség érzését gyakorolod hosszú évekig és túllépsz a félelemmel teli tömegtudaton (ami egy hisztéria), akkor nem fognak tragédiák történni veled, mert a tudatalattidban is harmónia van.

Lehetetlen harmonikus tudatra szert tenni olyan nézettel, ami az átlagemberé, vagyis hogy mindent logikusan meg lehet oldani (gyógyulást, karriert, családfenntartást, természeti katasztrófa kivédését, stb.) Mert magadnak nem hazudhatsz: tudod, hogy képtelen vagy mindezt egyedül megoldani. Ehhez iszonyú sok szerencsére és szerencsés véletlenre lenne szükség.

De ha tudod, hogy a tudatodban rögzített dolgok felszínre törése adja jó vagy rossz sorsod, akkor nem szennyezed tudatod félelemmel, szorongással, rossz érzésekkel és gondolatokkal (tartózkodsz ilyen filmektől, könyvektől, barátoktól, ... pontosabban nem veszed ezeket komolyan) Hanem folyton töltöd a tudatod ehhez hasonló gondolatokkal: az Úr velem, ki ellenem? és gyakorlod a boldogság megélését, hozzászoktatva az idegrendszert (meditáció, lélekemelő zene, szerelmes tantra szex, stb.)

És az élet minden percét arra használod, hogy szépséggel, szeretettel, kiteljesedettség érzésével teli legyen - ha takarítasz épp, vagy ha sorban állsz is, akármikor.

Katona István neurobiológus az idegrendszer működéséről http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2011-09-30

 

Ezek a kérdések paradoxonok. Nincs értelme a "vagy"-nak.

Az evolúció isteni törvény. De fogalmazhatok úgy is: Isten az Univerzális, mindent (láthatót és láthatatlant, érzékelhetőt és érzékelhetetlent) magába foglaló Természet. Isten és Természet (evolúció) ugyanaz.

A gének és az életmódunk egyaránt a tudatunk produktuma. De fogalmazhatok úgy is: Ha megváltozik a tudatunk, akkor megváltoznak a gondolataink, érzelmeink, érzéseink, cselekedeteink, életmódunk, egészségünk és genetikánk is. A gének és az életmódunk (sorsunk) a tudatunk függvénye.

Iskolában azt tanultuk: az eszközhasználat emel az állatok fölé. Mára kiderült, hogy a csimpánzok sok eszközt használnak. De még a madarak (pl. a varjú időnként kődobálással szerez ennivalót) és gerinctelenek (megfigyelték, hogy polip búvóhelynek kókuszdióhéjat cipelt magával) is használnak eszközöket. Jane Goodall etológus azt is megfigyelte, hogy a majmok képesek ravaszul hazudni, elrejteni mások elől bizonyos tárgyakat, tervszerűen cselekedni, tehát emberi jegyeket mutatni.

Mitől ember hát az ember? Attól, hogy képes önmagát megfigyelni. Képes megfigyelni a külsejét, mozgását, viselkedését, érzelmeit, gondolatvilágát, életét. Vagyis az ösztönös (alvó) lényén kívül van egy tudatos, figyelő része.
Nos, minél kisebb valakinek ez a tudatos része, annál inkább ragad bele szenvedélyekbe (stimuláló szerek, viselkedésminták, ideák). Minél kiterjedtebb a tudatossága, vagyis minél jobban képes kívül állóként megfigyelni magát (érzelmeit, késztetéseit, szokásait, tetteit), és a megfigyeltek alapján döntést hozni, annál inkább ember az illető.

Viselkedésmintáinkat már gyerekkorunkban a környezetünktől, családunktól tanuljuk el. Megtanuljuk, hogyan reagáljunk, ha valami nem úgy történik, ahogy nekünk jó. 
Felnőttként reflexből reagálunk a tanult viselkedésminták szerint. Ezek a minták az agyban fizikailag is nyomot hagynak. Mint egy automata ami gombnyomásra mindig ugyanazt teszi, mi is adott élethelyzetre mindig ugyanúgy reagálunk. Pl. Ha valaki az orrunk elől elviszi a kiválasztott utolsó sütit, akkor tehetetlenség-érzet, önsajnálat jár át többségünket. Ekkor az agy befeszül, ebből a kellemetlen szorult érzésből dühvel könnyen kiszabadulhatunk. Pl. ráripakodunk az illetőre - feltéve, ha gyengébb (egy nőre, egy idősebbre, egy kisebbre, gyerekünkre, kutyánkra), egyébként lenyeljük rossz érzésünket.

A legtöbb emberben föl sem merül a gondolat, hogy megfigyelje, mi történik? És hogy rossz érzése a rossz beidegzés - csökkent agyi funkció következménye. Pedig reagálhatnánk tudatosan is: a megváltozott helyzetet és lehetőségeinket mérlegelve hozunk döntést és aszerint cselekszünk. Pl. Az elfogyott süti láttán eszembe jut, hogy egészséges ételekkel akarom kényeztetni testem, és választok egy zamatos almát helyette.

Ha rádöbbenünk, hogy rossz érzéseinket nem más ember vagy a világ okozza, hanem a tanult viselkedésmintáinkba merevedett agyműködés - akkor már csak  kezelni kell agyunkat. Ezt úgy lehet, hogy nem engedünk a reflexes viselkedésnek, hanem megfigyeljük mi történik? Már maga a figyelem egy olyan agyi funkció, amely kimozdít a reflexes automatizmusból. És ekkor már képesek vagyunk szándékaink szerint reagálni az agyi beidegzéseink helyett. Ha rendszeresen így teszünk, akkor új viselkedésmintát alakítunk ki. Így apánk élete, hite helyett saját életet élhetünk, saját magunk választotta sorssal.

A személyes tudatunk elválaszthatatlan az adott társadalom eszmerendszerétől. Ezt az életfelfogást az ország himnusza jól tükrözi. 

Milyen hozzáállása lehet egy olyan népnek az élethez, amely gondolatai a múltról szólnak, balsorsról, bűnhődésről, erőtlenül, könyörögve? 

"Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!"

És vajon milyen tudat alatti bíztatást kap egy olyan országban élő ember, akinek himnusza győzelemről, szabadságról, bátorságról szól?

"Győznünk kell, amikor az ügyünk igazságos.
A csillagokkal borított lobogónk győztesen fog lobogni
a szabadság és a bátrak hona felett!" - USA himnusz

Karriert építünk, mellet csináltatunk, tárgyakat, embereket gyűjtünk magunk köré. Haladunk az élet útján, ki gyorsan, ki lassabban. De biztos, hogy a megfelelő irányba?
Az erőfeszítésemnek akkor van értelme, ha az én célomat szolgálja. De ki vagyok én?...

A testem vagyok? - Vagyis a törzsem, végtagjaim, fogaim, hajam, stb? És ki vagyok, ha levágattam a hajam, kihúzták a fogam, vért kaptam/vettek el, amputálták a lábam, donor veséjét operálták belém...?
Áhh! Nem lehet, hogy csak a testemmel azonosítsam magam.
Mégis sok döntésünkben a testünk jólétét tartjuk fő célnak. Pl. szépítő műtétek, európai orvoslás.

Az érzéseim vagyok? Vagyis a jó közérzetem? - Ezért eszem sokat, mert enni jó érzés. És ágyban maradok, ha ahhoz van kedvem.
Áhh! Ez sehova sem vezet.

A gondolataim vagyok? - Van, hogy azt gondolom: hülye vagyok, van hogy azt: "király" vagyok.
Áhh! Ez annyira változó, erre nem lehet identitást alapozni.

A sorsom vagyok? - Vagyis ami velem történik az életben? De hisz, akkor lényegi dolgokban nincs semmi szabad akaratom.
Áhh! Ezt nem fogadom el!

Hát akkor igaza lehet egyes filozófusoknak, TUDAT vagyok? Vagyis az összes tudásom, tapasztalásom a világról? Az értelmem és a tudatalattim mélyén rejtőző szándékok, remények, félelmek, hitek/hitetlenségek valósággá, anyaggá szilárdult halmaza vagyok?
Igen! Ez az!
Ezért omlik össze az ember ha az élete részeként tudott dolgot elveszíti (hivatását, családját, mozgásképességét, stb.)  Mert nem egyszerűen elveszít valamit, hanem a világba vetett hite/tudata roppan össze. A tudat esik szét vagyis a lény/személy maga.

Nos akkor már csak a tudatot kell a kívánt irányba módosítani egy kívánt személyiség/lény és sors/világ irányába. Tudatmódosító szerekkel?
Áhh! Az nem ad tartós örömöt és függőségre vezet a kívánt élet helyett.
Nincs más hátra, meg kell ismerni a tudat egészét, a logikust és a tudatalattit, hogy rájöjj, milyen lény vagy, mi a sorsod? Ezután fel kell váltani a szorongást kiváltó eszméket kiteljesedést hozó ideákkal. Felcserélni az öröklött személyiséget és sorsot a vágyottra. Hogy ez lehetetlen? - Nem lehetetlen. Végtelen sok út vezet a célhoz. Keresd meg a Te utad és indulj el rajta!

Én már tudom, hogy ki vagyok, és merre ível sorsom. Ez az út igazi kaland, sok legyőzendő akadállyal, és váratlanul előkerülő kinccsel - mint a mesékben :) Alkímia, ólomból arany, a nagy mű, az életmű. Opus Magnum.

Az ember több milliárdnyi baktérium élőhelye. Ezek a mikroorganizmusok az "Ember" nevű univerzumban élnek. Az hogy hogyan táplálkozunk, milyen életmódot folytatunk, milyen mikroklímája van bélrendszerünknek befolyásolja ezen pici élőlények sorsát. Tőlünk, mint "Istentől" függ a sorsuk.

Mi emberek is részei vagyunk egy nagyobb "Univerzumnak", egy nagyobb tudatnak. A sorsunk függ attól, hogy ez a nagyobb tudat hogyan működik. Álmunkban, meditálás során, stb. felismerhetjük "Istenünket".

Az élet nem más, mint figyelem.

Nem pusztán a tudatos figyelmünk, hanem az öntudatlan figyelmünk is. Tehát mindaz a tudás, önismeret, gondolat, érzelem, amit kultúraként, tudományként, gondolatokként, érzelmekként, önismeretként, történésekként, cselekedetekként, a dolgokba vetett hitünkként -életünkként-  megélünk.

Életünk, sorsunk a figyelmünk iránya szerint változik.

Ha képesek vagyunk tudatosan megváltoztatni figyelmünket (az öntudatlan részt is!) - akkor szabadon teremthetjük sorsunkat vágyaink szerint.

Erről szól a - sokat emlegetett - fél pohár vizes példa is, azaz egy félig telt pohár valaki számára félig üres, más számára félig teli van. Tehát a valóság pusztán annak a kérdése, hogy mire irányítjuk figyelmünket.

Miért sarkalatos kérdés a fiatal test?

Mert ez bizonyítja (magam számára is), hogy megvilágosodott vagyok. Emberként ugyanis nem lehet 48 évesen fiatal testtel rendelkezni. Ezt a testet már más tudat tölti ki, más erők éltetik, ez már az új tudat tárhelye (mint hardware, amely egy új software-t tartalmaz). Tehát a sportolás nem egyszerűen az embertudattal kitöltött test edzése, hanem az új tudat belépésének megkönnyítése.