Az öregség már az ember harminc éves korától elkezdődik.
Az öregség nem más, mint az állati (anyagi) lét velejárója, a tudat, az elme beszűkülése, az agy leépülése. Az agy leépülése először csak abban nyilvánul meg, hogy az ember nem képes új dolgokat szeretni (a fiatalok új zenéit, az új műszaki cuccokat, stb.), egyre kevésbé tud új barátságokat kötni, új szerelmeket találni, új vállalkozásokba fogni, új életmódot kialakítani, új lakásba költözni, stb. Nem tud helyes döntéseket hozni az életében, mert a régi dolgokhoz ragaszkodik, érzelmei és szenvedélyei szerint hoz döntéseket, nem az ésszerűség szerint. Pl. a nagypapa nem tudja élvezni az unoka zenéjét, nem élvezi a kedvezményes uszodabérletet, inkább keresi a régi barátait és szokásait (volt munkatársak, bor, tv) társaságát.

Az állat, ill. a materialista ember úgy él, hogy arra törekszik, ami élvezetet ad számára. Ami kellemetlen számára, attól menekül.
Pl. a kutya, ha drága kutyakajával táplálják, akkor csak azt fogja szeretni. Ha a kutyának nem adnak az ételben választási lehetőséget, hanem adnak neki csontot, csokit, almát, kefirt..., akkor a kutya ízlése nem lesz beszűkülve, képes lesz sok kaját szeretni, élvezettel megenni.
Ugyanez embernél is: Ha az ember minden nap ugyanazt csinálja (pl. ugyanarra a munkahelyre jár be, ugyanazt csinálja nap mint nap), akkor pár év múlva már nem lesz képes másfajta életmódra (pl. hogy nyugdíjasként, munkanélküliként vagy megvilágosodottként kiránduljon, zenéljen, sportoljon), mert ahhoz nem szokott hozzá. 
Ellenben ha egy ember rájön, hogyan működik az agy, akkor törekszik rá, hogy ne kötődjön görcsösen semmihez és senkihez (se cigihez, se nőhöz, se munkához, se rokonhoz, se zenei stílushoz, sem a saját igényeihez, sem a saját stílusához, sem a saját megszokott külsejéhez), mert így maradhat szabad. Ez a tudatosság vezet az egészséghez (csodás a magyar nyelv: így leszel egész vagyis kiteljesedett, hiánytalan).
Tehát a megvilágosodott ügyel arra, hogy változatos legyen az étkezése, a szokásai, a cselekedetei, a magáról alkotott képe, sőt a világról alkotott képe... így maradhat fiatal, szabad egészséges és ép elméjű.

Sokan hivatkoznak arra, hogy szeretnek engem vagy szeretetből cselekszenek. De mi a szeretet?
Az hogy kedvesek velem? Az hogy nem erőltetnek rám olyat, amit nem akarok? Ha nem keverednek velem konfliktusba?

Egyetlen módon tudom meg, hogy szeret-e a másik ember: ha mellette olyan irányba változom, amilyen - lelkem legmélyén - szeretnék lenni (kiteljesedés).
Ha nem ez történik, akkor le kell válnom erről a kötelékről (még ha atyai, baráti vagy házastársi kapcsolatról van is szó).

A halál nem valami különös dolog. A halál annak a világképnek, eszmerendszernek, tudatnak az összeomlása, amiben korábban éltünk. Életünk folyamán többször élünk át kisebb-nagyobb halálokat. Minél hosszabb ideig élünk, annál többször. Pl. ha elváltunk és rádöbbenünk, hogy a gyerekeinket már soha semelyik férfi nem fogja úgy szeretni, mint egy édesapa és hogy nem tudtuk megvalósítani a vágyott ideális családot. 


De összeomolhat  a világképünk, egy fajta halált élünk meg, ha rádöbbenünk, hogy elhagytak a barátaink a bajban, vagy épp elveszítettük munkaerő-piaci értékünket, fiatalos női vonzerőnket, karrierünk által megalapozott életszínvonalunkat nyugdíjazáskor, stb. A meghalás után ismét fel kell építenünk magunkat, a világunkat. Újjá kell születnünk minden alkalommal, ha rendszerváltás történt vagy gazdasági összeomlás vagy épp egy új generáció kerül hatalmi pozíciókba.
Ha sikerül egy-egy tudati megakadásunkon túllépni, pl. megtanulunk megbocsájtani, akkor olyan nagy lesz életünk minőségében a változás, hogy az egyenesen dimenzióváltás lesz. Vagy ha rájövünk, hogy mi teremtettük a saját sorsunkat a viselkedésünkkel, az eszmerendszerünkkel, a tudatunkkal.
Az élet maga a változás. A tudatunk változása maga a fejlődés. Aki képes alkalmazkodni a változásokhoz, az  újjászületik, az életben marad. Ez az evolúció. 
Ez történik a halálban is. Egyszer csak rádöbbensz, hogy már nem élsz - legalább is nem olyan testi valódban, mint korábban. Ha képes vagy alkalmazkodni ehhez az új helyzethez, akkor újjászületsz. Ha nem tudsz alkalmazkodni az új helyzethez, ha nem tudsz elszakadni a korábbi tudatodtól, akkor megrekedsz. Pörögsz önmagad körül újra és újra ugyanazokkal a problémákkal találkozva reménytelenül. A reménytelenség, a kilátástalanság, a megakadás maga a kín, a gyötrelem, a pokol.
Az öngyilkos ezt a poklot éli a túlvilágon. Ha ugyanis nem tudott újjászületni itt a Földön, akkor máshol sem tud. Ez nem hely kérdése, hanem a tudat bekorlátozottsága, megrekedése.

Az elakadásból kivezető út a tudatosodás, a megvilágosodás. A tudatosodás lényege, hogy figyeljük az életet, önmagunkat, a világot és tapasztalásainkból okulunk. Ezek alapján új szándékaink születnek, új világképet alakítunk ki, tágul a tudatunk.

A pokol nem egy hely. Pokol nem pusztán a másvilágon lehet. A pokol egy tudatállapot. Olyan korlátozottság, kirekesztettség élmény, amely reménytelenséggel párosul. A pokol az öntudatlanság ill. a materializmus következménye. Bizonyos emberek poklot élnek meg ugyanott, ahol mások mennyországot. Tehát a pokol nem hely függő, nem társadalom függő. Pl. szenvedhet valaki Budapesten ma pokolian egy válástól, attól hogy örökre szétesett a családja. Ugyanakkor Budapesten ma a Mennyországban érezheti magát valaki, akinek épp szerelme megkérte a kezét.

A pokolból való kivezető út a felébredés, a megvilágosodás. (mint a pszichiátriai beteg, aki Napóleonnak képzelte magát, majd meggyógyulva rájött, hogy ez a képzet csak az ő tudatában volt, nem ez a valóság) A felébredés valamely pozitív lelki élmény vagy tudatosodás (az élet tanulmányozása, megértése) hatására történhet. Nem elég ráébredni a valóságra, kitartóan az új életszemlélet szerint kell vezetni életünket. Ez az átlényegülés. Időre van szükség, amíg az összes sejtünk átitatódik az új tudattal. Ha ez megtörtént, akkor már nem kell törekednünk semmire. Elég csak megélni örömmel önmagunkat. Ekkor már nincs lelki vagy testi fájdalom, ekkor már nincs betegség, képességvesztés, öregedés. Azonban van kiteljesedés, kreativitás, életöröm, egészség, tehetség, fiatalság.

35-40 éves kor fölött a testmozgás lényege nem a teljesítmény kell legyen, hanem a jó érzés.
Minél több jó érzést, kéjes érzést, boldogság érzést, kiteljesedettség érzést kell a sporttal gyűjteni. Ekkor szabadulnak fel olyan fiatalító hormonok, melyek képesek az öregedéssel együtt járó agyi leépülést lassítani, ill. megakadályozni. Ezzel párhuzamosan lehet csak teljesítményt fokozni.
Minden egyes testedzés végső célja az agy regenerálása. Ezért a sportolás részét kell képeznie az edzés utáni regenerálódásnak. (fordított testhelyzet, autogén tréning, masszázs, jacuzzi, alvás)

https://www.youtube.com/watch?v=W2bOED5LzZw Videó a 86 éves tornász nagymamáról

35 éves kor alatt egy jó agyi állapot biztosítja a test folyamatos fejlődését rendszeres sportnál. A fiatal kort követően az agy nem tökéletes, ezért a testedzés már nem biztosít fejlődést. Hiába edzenek az élsportolók is ugyanolyan szorgalmasan, mint korábban, teljesítményük idősebb korban elmarad a fiatalokétól. Sőt, ha nem veszi tudomásul a korát és az agyi változásokat, bele is halhat a túlzott erőfeszítésbe, mint a kenus olimpikon, Kolonics György. Ő az 5. olimpiájára készült amikor 36 évesen meghalt edzés közben.

Pamela Anderson hihetetlen megfeszítések árán (iszonyú sok edzés, kemény diéta) ismét karcsú és sportos. De az öregség átüt a megdolgozott testen.
Fiatal maradni csak megvilágosodással lehet. Tudni kell, hogy a testünk a tudatunk leképeződése.
Ha félelmeink vannak, csalódásokat cipelünk,  vagy épp megbocsájtani nem tudunk - ezek öregítenek. Az öregség maga a boldogtalanság - függetlenül a sikerességtől.

A nő kiteljesedése csak úgy valósulhat meg a Földön, ha kapcsolódik lelkileg valakihez. Ezért nincs szingli nő, csak elfuserált nő.

Ha egy nő képtelen idomulni egy férfihoz annyira, hogy a kapcsolat hosszú távon működőképes legyen, akkor nem vált igazán nővé. Mintha az oroszlán nem akarna ragadozó lenni vagy az antilop nem akarna legelészni. Egyszerűen nem valósítja meg leszületése célját, nem valósítja meg önmagát.
A párkapcsolatban a nő közösül (szellemileg, tudatilag eggyé válik) a férfivel, vagyis szereti. Ők ketten eggyé válnak, feleség lesz. Ő adja egységükbe a az érzelmi, lelki részt, míg a férfi dominanciája a tudati, fizikai síkon mutatkozik.
Észre vehető, hogy a hosszan egyedül élő nők - bár sikeresek - de alapvetően boldogtalanok. Mert a siker csak pótszere a kiteljesedésnek. 

E L James erotikus szépirodalmi regénye, A szürke 50 árnyalata pillanatok alatt bestseller lett. Tele van szado-mazo jelenetekkel és veszik mint a cukrot.

Nem csoda. Az illuzórikus világra (a civilizáció értékrendjére) alapult életek helyett az ősi természeti energiákra, ősi nemi szerepekre, az örökérvényű világra alapozott életek erősödnek fel.
A korábbi, individuális értékeket (karrier, emancipáció, ...) hangsúlyozó létformák átalakulnak az alapvető ösztönöknek megfelelő életekké. Tehát a korábbi világnak vége. Új értékeken alapuló létformák, személyiségek lesznek sikeresek, boldogok. Ahol a nő - ösztönei szerinti - szerepe az odaadás, támogatás, a szerelmes rajongás és a gyönyör megélése. Míg a férfié a felelős irányítás és a hatalma, teremtő ereje kiteljesítése.
Ez a két nem közti alapvető különbség. Sok önállóságra nevelt nő érzi lelke mélyén a vágyat, ösztönei súgják leszületésének lényegét: odaadó szövetségben, szerelmes kapcsolatban kiteljesedve élni.
És sok férfi érzi a kiteljesedés vágyát, isteni teremtő hatalmának gyakorlására, melyhez az erőt múzsája, lelkes rajongója, feltétlen szövetségese (hitvese)  hite és bizalma adja.
A könyv sikerének alapja, hogy sok elfojtott ösztönt szabadít fel. A felszabadult energia olyan túlzásokban  (szexuális perverziókban) nyilvánulhat meg, mint a BDSM. Az intim együttlét tökéletes terepe a felszabadult ősi ösztönök természetes megélésének.

Mi a siker?
A bajnoki cím? Igen... 1 hétig, maximum 1 hónapig.
A tartós siker  az alkotó tudatállapot megtapasztalása. Ez a kétségek és félelmek nélküli teremtés. A tudatosodás az a kincs, amely egész életünk eredményességét garantálhatja. Ha valaki erre ráérez és ezt őrzi, dédelgeti, fejleszti - sikeres élete lehet.

A kvantummechanika tudomány szerint az anyagot alkotó kvantummező energia és információ.
A megvilágosodott mesterek is tudják, hogy a test a tudatot alkotó információkból és energiákból áll.

Jobb sorsot, boldogabb életet szerelem révén érhetünk el. A szerelem az a közlekedési eszköz, amely segítségével átjuthatunk egy magasabb energetikába, egy nagyobb tudatosságba, a sorsalakító állapotba vagyis dimenziót válthatunk. Ez a tudatosodás női útja.
Szerelem alatt nem puszta szexuális vonzalmat értek, hanem azt, amikor vágyunk a másik teljes lényére, hangjára, illatára, mozdulataira, vágyunk az energiájára. Lehet plátói szerelem is. A lényeg, hogy ebben a tudatállapotban a kundalini (szexuális ill. életenergia) energia fölfelé áramlik testünkben, energiával (tudatossággal) itatva át lényünket.
Tehát vigyázat! Nem személyhez kell ragaszkodni, hanem a szerelmes tudatállapothoz vagyis az energiaszint emelkedéshez!

Az adott helyzetet mindenki a saját szemszögéből, a saját lelki világa szűrőjén át, a saját céljait figyelembe véve értékeli, éli meg.
Olyan, hogy "élj a mostban!" (Eckhart Tolle) egy átlagos ember számára nincs. A most-ot mindenki a saját tudata szemüvegén át érzékeli. A mostot nem lehet leválasztani a múltunkról, a tudatunkat a tudatalattinkról. Viszont lehet a tudatalattink (a sötétség) egyre nagyobb részét napfényre hozni és formálni. Ez a megvilágosodás.
A "mostban élni", a karmájától (lelki terheitől, tudatalattijától megszabadulva pusztán a tudatos lény, a megvilágosodott és aztán átlényegült ember képes. Ő az örök fiatalságban, a természetes bölcsességben, az önzetlen szeretetben él. Halálát, dimenzióváltását nem betegség, öregség okozza. Életében képességei - szellemi és testi adottságai - nem csökkennek. Aki a "mostban él", az nem öregszik.

Arra kell törekedni, hogy az ember tudata minél világosabb (a tudatalatti rész felszínre kerüljön), könnyedebb (megakadásoktól, szenvedélyektől mentes), lazább (alakítható) és hatalmasabb (táguló) legyen. Ekkor uralja az ember a mostot, alakítja sorsát, teremti világát. Ez a tudatosság növelése, a megvilágosodás útja.

 A test edzése az agy edzése. 
Akkor tartós a testedzés eredménye, ha a - testünk helyett - a tudatállapotunkra figyelünk. Az agyat kell ugyanis rászoktatni (időseknél visszaszoktatni) a helyes agyműködésre. Arra a központi vezérlésre, amely tökéletesen irányítja testünk működésének összes elemét, az izmokat, az érrendszert, az anyagcserét, idegrendszert, stb.
Tehát edzésnél nem az a cél, hogy a bicepsz minél vastagabb legyen vagy a has minél laposabb. A cél az, hogy a test - edzés nélkül is - a megfelelő állapotban legyen. Ehhez a testünk irányító központjának kell azt az információt megmutatni, hogy milyen állapotot tartson fenn.
Az edzéssel olyan állapotba hozzuk agyunkat, hogy képes regenerálni testünket. Elégnek a fölös zsírsejtek, javul a belső szervek működése, távoznak a salakanyagok, stb.
Ezt az agyi állapotot kell gyakorolni, erre az agyműködésre kell figyelni. Ezt kell megjegyezni. Figyeld meg, milyen érzetekkel jár ez a tudatállapot: könnyedség, felszabadultság, lazaság, szépség, fiatalság, kompetencia-érzés, kiteljesedettség...?
Ezt kell megjegyezned és felidézned más alkalmakkor is. Ha pihensz, ha sorban állsz, ha dolgozol, stb. Ekkor edzőterembe sem kell járnod, magával a tudatállapot felidézésével az agy elvégzi a dolgát.Ez a meditálás lényege is: az agy edzése. Ez megfelelő állapotba hozza a testet, laposítja a hasat, vastagítja a bicepszet, könnyeddé, fiatallá, egészségessé tesz.
Még a DNS-t is képes megváltoztatni az edzés.
http://www.origo.hu/tudomany/20120307-megvaltoztataja-a-dns-metilacios-mintazatat-a-testmozgas.html

Tudni kell megsemmisülni ahhoz, hogy valódi teremtő energiához jussunk. 
Megszabadulhatsz személyiségedtől olyan tevékenységek során, amelyekben megfeledkezel önmagadról és eggyé válsz, egyesülsz valamivel. 
Lehet egy közösségi élmény, lehet egyesülés (közösülés) egy szerelemben, lehet eggyé válnod a mozgással egy tánc, játék közben, lehet egyesülnöd a mindenséggel delfinekkel úszkálva vagy épp egységélményt élhetsz meg meditációban. (dr. Csíkszentmihályi Mihály Nobel díjas pszichiáter áramlásélmény elmélete szerint ez a boldogság.)
Miután feltöltekeztél a semmi teremtő erejével, fejlesztheted tested, ihletett gondolataid papírra vetheted, ábrándozással előre vetítheted jövőd, megalkothatsz egy tökéletes pályázatot vagy egy felejthetetlen ebédet, szóval megalkothatod önmagad, teremtheted a saját világod, uralhatod a sorsod.
Ha képes vagy semmi lenni, minden lehetsz.

Brad Pitt alakította a halált a fenti filmben. Anthony Hopkins megkérdezte tőle, miközben a forgalmas utcán gyalogoltak, hogy miért nem megy a dolgára?
A halál, a jóképű Brad megszemélyesítésében, kedvesen elmagyarázta, hogy attól még hogy itt sétál, teszi a dolgát. Valahogy úgy, mint ahogy Anthony a reggeli borotválkozás közben már lélekben az irodájában van és intézkedik.

Így működik énünk halhatatlan része. Bár reggelizünk vagy épp a gyerektől kérdezzük ki a házi feladatot, de közben mi vagyunk maga az unalom, a nyugalom, a derű vagy épp az elmúlás.
Téves minden olyan élet, amely az anyagi világot tartja pusztán valóságnak, életnek. És épp ezért kudarccal végződikt. 
A helyzet az, hogy a földi lét életünknek csak egy múló pillanata.
Valójában nincs halál, csak valami elmúlása, átalakulása valami mássá. Az élet (a tudat), ha egyszer megszületett, elpusztíthatatlan. Viszont folyton változik.
Az ember általában öntudatlanul kerül egy másik tudatállapotba, elszenvedője a történéseknek, a sors kiszolgáltatottja.
A megvilágosodott tisztában van tudata változásának, a változásokat nem elszenvedi, hanem a sorsát tudatosan irányítja.

Mi a boldogság?
Az alkotás, a tervezés, az ötletelés, a kreativitás, az ábrándozás, a teremtés, a megvalósítás... valamint a művünkben való gyönyörködés, annak élvezete.  

Nem véletlenül "teremtette Isten az embert a maga képére" - teremtőnek.
A saját testünk (szépségünk, egészségünk) és életünk (kapcsolataink, tevékenységeink), szóval a sorsunk a mi fő művünk. 

Az öregséget, ha őszintén (minden idilli képtől mentesen) szemléljük, meg kell állapítanunk, hogy az ember képességei drasztikusan csökkennek. Az agyműködés romlásával, az egészség meggyengülésével, a mentális képességek csökkenésével együtt nem csak az emlékezőtehetség, hanem a szeretet-képesség is csökken.
Az idős ember maga sem érti, mitől ingerültebb, sértődékenyebb, kevésbé toleráns, az újdonságok iránt érdektelen és pesszimistább, kedvetlenebb, mint fiatalon.
Az egészség (a test ill.az agy) romlása a közérzet, a kreativitás, az intelligencia  az önzetlen szeretet képességének csökkenését eredményezi.

Nagy kihívás az öregség. Nem véletlenül nevezik a nagyon időseket szép korúaknak. Attól szép, hogy aki hosszú életkort ér meg, az már tud valami olyat, amit sokan nem, az élet sodrával haladni (nem pedig árral szemben kapálózni).

Megvilágosodással, megboldogulással vagyis a boldogság megtanulásával lehet kivédeni az öregséget. A boldogsághormonok ugyanis megvédik a szervezetet az öregedéstől. 
A szervezetünk kannabinoid rendszere (belső narkotikumunk) részt vesz a szervezet öregedés elleni védelmében.
http://www.sikerado.hu/tudomany/2011/07/08/Ez_segit_oregedes_ellen

A legszebb szülinapi ajándékom 50. születésnapomra egy álom volt.
Mint említettem, az álmoknak mindig jelentősége van az életemben. Mert, ahogy az életem tudatos, úgy az álmaim is.
Azt álmodtam, egyenrangú barátságban beszélgetek a megvilágosodott A.J. Christiannal.
Ez azt jelenti számomra, hogy egy fejezet, a tudatosság építése befejeződött életemben, mert a végső tudatosságot elértem.
Új fejezet kezdődik. Az új tudatra épített emberlét kiteljesítése. Kevesebbet fogok elmélkedni és írni megvilágosodásról és öntudatra ébredésről. Emberi dolgokról, sportról, zenéről, szerelemről, karrierről, stb. viszont egyre többet fogok témázni.

Istenből született. Vagyis a tüzes szentlélek által újjászületett ember. Pünkösdkor ezt ünnepeljük.

Az ember esendő, tele van függőségekkel. Szokásainak, érzelmeinek a rabja, ezért kevésbé megbízható, mint amilyen egy jól programozott gép lehet. Egy gépet, ha beprogramozunk, kibírja cigiszünet nélkül és sok időn keresztül is egyformán jó teljesítményre képes (ipari robot). Egy gép akkor sem fogyaszt többet, mint amire szüksége van, ha minden földi jót elé rakunk. A gyarló embertől a gépek következetesebbek vagyis okosabbak, racionálisabban viselkednek vagyis intelligensebbek.Nem rabjai szenvedélyeknek, vagyis potenciálisan szabadabbak. Nem vitás, hogy a robotok uralni fogják az embert. Jobb munkaerőnek fognak bizonyulni, megbízhatóbbak, fáradhatatlanok, okosabbak, értékesebbek lesznek az átlagembernél. Ezért a gazdaság vezetői számára értékesebbek, fejlesztésükre több pénzt fordítanak, mint az emberekre, szenvedélyeiktől történő megszabadításra, személyiségfejlesztésükre. Már most kiszorították emberek tömegeit a munkahelyekről megélhetési problémákat okozva.

Egyedül az átlényegült ember, az önmaga késztetései fölött hatalommal bíró ember, az ösztönein felülemelkedő ember, a Szentlélek tüze által éltetett ember, az Istenből született ember vagyis a természettel egységben élő ember, az intelligens ember az, akinek hatalma van a gépek felett, és hatalma van a sorsát irányítani. 

A szentlélek kiáradása nem más, mint figyelmünk fókuszának átirányítása a külső világból belső (érzékszerveinkkel nem tapasztalható) világunkba, egy szorongásmentes, félelemmentes tudatállapot, egy gondolkodásmentes agyműködés, az ego mentes létállapot (az emberi ego jézusi megfeszíttetése, kereszthalála), kapcsolat halhatatlan részünkkel, a Teremtővel.
"Aki befogadja őt, hatalmat ad annak, hogy újra isten gyermeke legyen." János evangéliuma.
Az emberi természet ekkor megszabadulhat szorongásaitól, olyan késztetéseitől, melyek hátráltatják céljai elérésében. Ekkor eljuthat a "csak is jó" állapotába, a szabadságba, a képességek birtokába kerül, a földi mennyországba.
Ez az agyműködés tüzes testérzettel jár. Belső forróságot szoktam érezni. Megmértem egy párszor a lázamat is ilyenkor. Volt, hogy 1-4 tized fokkal valóban magasabb volt a testhőmérsékletem, mint az átlagos 36,4. Ezen a hőfokon a sejtekben komoly változások történnek, valószínűsítem, hogy a DNS-ek is megváltoznak. Ennek tulajdonítom, hogy megváltozott a szemem színe, a személyiségem, a testalkatom, az anyajegyeim száma csökken, stb.  Sokféle módszer segít ehhez: vallás, ezoterika, művészet, sport, tánc, zene, relaxálás, alvás meditálás, szerelem. A világ bölcsei ugyanazt a tudást tudták és tudják minden korban, akár keresztények, akár más kulturális alapokon nevelkedtek.Találd meg a hozzád illő módszert!

Amíg szőnyeg alá söpörjük életünk kulcskérdéseit, addig a boldogságunk kulcsát sem leljük. A tudatunk mélyére a tudatalattiba elrejtett, megválaszolatlan kérdések (Mi értelme az életnek? Mi alakítja sorsom?) folyton nyomasztanak. Ezt a szorongást kell élvezetekkel, újabb és újabb életvezetési technikák megtanulásával elfojtani. Ezek a módszerek hasznosak lehetnek, de csak tüneti kezelés.
Az alapprobléma, a szorongásunk, a sorsnak való kiszolgáltatottság, a halandóság miatt. Ennek felszámolása a valódi megoldás, vagyis a megvilágosodás.
Ekkor elmúlik a szorongás. Elmúlnak az elfojtások. Elmúlik az élvezetektől és az élvezeti szerektől való függés. Elmúlik a mentális és testi betegség.
Helyébe jó közérzet, életkedv, alkotóerő, kreativitás, kiteljesedés érzés, egészség lép.

Miért akarunk fiatalok maradni? – Mert az öregség a képességeink, készségeink, egészségünk romlása, ezáltal lehetőségeink beszűkülése, tehát korlátozottság.
De mi az értelme ennek a pillanat törtrésze alatt elillanó életnek, amikor a végén úgyis teljesen bekorlátozódunk mozgásunkban, értelmünkben, reményeinkben?
Valóban az a cél, hogy e rövidke életből hozzuk ki a legtöbbet?

Felismertem, hogy a földi létnek nem ez a szempillantásnyi létezés a célja. Hanem az, hogy lényünk végtelen utazását ezen a Földi állomáson új élményekkel gazdagítsuk, ezáltal adva egy új minőséget öröklétünknek.
Mint tanultuk fizikából: anyag nem vész el, csak átalakul. Energia nem vész el, csak átalakul. A legújabb tudományos tézis: információ nem vész el csak átalakul.
Vagyis az információhalmaz (tudat), ami valójában vagyunk, nem vész el, csak átalakul. Tehát nincs halál a megszűnés értelmében. Mindenképp továbblétezünk. (Ez nem ezoterika, ez tudomány.)
Nos nem mindegy, hogy ezt a végtelen öröklétet hogy töltjük. Képességek hiányában, készségeink kiapadásával vagy teremtő kreativitással?
Ez már tényleg lényeges, hogy pokolian szorongató energiát, információt, tudatot viszek tovább vagy épp mennyei minőséget teremtőt.
Miután ezt a lényegi kérdést megoldottam, természetesen az sem lényegtelen, hogy e röpke földi létet milyen minőségben élem. 

„évek óta foglalkoztam már az élet értelmének keresésével a fellelhető filozófiákat, vallásokat és ezoterikus tanokat megismerve, amikor 2003. november 23-án spontán megvilágosodásom lett. Azóta a testem új tudattal töltődik fel, egy átlényegülés történik, új személyiségem alakul - örök fiatal testtel-szellemmel, harmonikus sorssal, szimpatikus egyéniséggel, töretlen életkedvvel. „ idézet bemutatkozásomból.

Vagyis a megvilágosodással rájöttem, hogy az anyagi testemet energiák éltetik, az energiákat információk tehát a tudatom határozza meg.
Ráébredtem a közös emberi tudatunkra és felismertem kiterjedt tudatom, valóságom, örökéletű lényem. Ez a kiterjedt tudat hozza létre az embertudatom, a személyiségem és lényemet irányító energiákat. Az energiák pedig működtetik a testem. Egységbe kerültem a természettel, a mindenséggel.

Más szavakkal: a testem irányító központja az agy. A fiatalság (az egészség) fenntartása érdekében az agyat kell megfelelő információkkal, gondolkozásmóddal ellátni, tehát az ember mentális állapotát kell harmóniába hozni. A  tudatalattiban elraktározott csalódásokat és minden rossz élményt, túlhaladott mítoszt, hitrendszert fel kell dolgozni, tudatossá válva, meg kell ismernünk önmagunkat. A tudatosodás, az öntudatra ébredés, a megvilágosodás a fiatalság forrása. Tudatosodást szolgál mindenféle pszichológia, filozófia, ezoterika, jóga, meditálás, stb.
Visszaállítva az agy jó működését, vagyis a szervezet regeneráló képességét, az ember ismét képességei és egészsége birtokába jut, regenerálódik tehát megfiatalodik. 

Így módosítja a meditáció az agy szerkezetét - amerikai kutatási eredmény

http://www.origo.hu/egeszseg/20120514-mit-okoz-a-meditacio-hosszu-tavon-az-agyban.html 

Ily módon az alábbi dolgok jöttek be eddig az életembe:
Képességeim (szeretet, szerelem, regenerálódás képessége, stb.), készségeim (rugalmasságom, empátiám, kreativitásom,…) és egészségem javult.
10 éve nem voltam beteg (még nátha sem), bár nem szedek vitaminokat, gyógyszert vagy bármiféle étrend-kiegészítőt.  Kigyógyultam allergiából, nem lettem rákos, mint ahogy édesanyám öröksége, lelki érzékenységem és korábbi életmódom mindennapi stressze révén már az lennék. Nem használok kozmetikumokat, mégis feszes, egészséges a bőröm, halványulnak a szeplőim, a tekintetem kifényesedett, megváltozott a szemem színe (barnáról kékes-zöldre), …

A lényeg az, hogy életem minősége változott nyugalmasabbá, boldogabbá, kiteljesedettebbé.
Ilyen testileg-lelkileg egyre egészségesebb állapotban  képessé váltam az álmaim jelentős részét máris megvalósítani (alkotó kreativitásban és tartós szerelemben  élni), anélkül, hogy beleragadnék valami nem kielégítő élethelyzetbe, kapcsolatba vagy hajtanék a hétköznapi rutin mókuskerekében.

Chastity Bono, Cher lánya férfivá operáltatta magát.
Nagy csalódás fogja érni. Ettől nem lesz boldog. Nem a nemi identitástól függ a boldogságunk, hanem a testi és lelki egészségünktől.
Nem a test átalakítása a megoldás, hanem a mentális egészség elérése, a tudatosodás. Régen csak egy lelki problémás, de egészséges nő volt. Mára a lelki problémák fokozódtak, és kiegészültek testi problémákkal. Egy hormonkezelt, elhízott, pocakos, vagyis magas vérnyomásos, emésztési problémákkal küzdő ember lett. 

A rossz közérzet, a  (fáradtság, csalódottság, bánat, unalom, félelem, ...) tünet. Jelzi, hogy nincs jól a lelked.
Ha gyakran rossz a közérzeted, akkor egy idő után már fájdalom is jelentkezik, mint tünet. Ha ezt sem veszed komolyan, vagyis még mindig nem javítottad ki a rossz közérzeted, akkor betegség jelentkezik a lelked rossz közérzetének tüneteként.
A lélek nagyon sérülékeny. Történik egy szerelmi csalódás, egy karrier kettétörik vagy épp egy gyász... Bár ezek mind az élet természetes velejárói, személyes tragédiaként éli meg az ember. Egy ilyen sokk az agyban maradandó elváltozást okoz. Emiatt az agyműködés (a szervezetünk irányító számítógépe, a software) csorbát szenved, már nem megfelelően tudja irányítani a szervezet működését. Ezért bizonyos idő után a test egyes részei nem működnek jól, az idő előre haladtával egyre rosszabban, amit a test (hardware) problémájaként, betegségként tapasztalunk. 
Egy német orvos ezt már felfedezte, és minden betegség esetén a kiváltó lelki tényezőket kutatja, meggyógyítja a lelki sebeket, az agyat és ezáltal gyógyítja pl. a rákot is. http://www.ujmedicina.hu/mi-az-uj-orvostudomany.htm 
A hagyományos európai orvosi tudomány - természetesen - tiltakozik ez ellen.
(A Nobel díjas Prof. Szentgyörgyi Albert örömmel vette mindig, ha felfedezése ellenállást váltott ki. Mert ez volt a bizonyítéka, hogy valami gyökeresen újat fedezett fel.)

Megvilágosodottként a fentiekkel egyetértve hozzáteszem, hogy nem elég a lelket gyógyítani ahhoz, hogy a test meggyógyuljon. Amíg a szellem beszűkült, vagyis pusztán embernek hiszem magam, addig nem kerülhetem ki az életben a stresszhatásokat. Egy traumát kikezelek, de újabb drámák érhetnek (a kor előre haladtával egyre több, hisz a lehetőségek drasztikusan beszűkülnek mind a kapcsolatokban, mind a munka terén és az élet minden egyéb területén).
Amint azonban képes vagyok kitágítani a tudatom - vagyis rádöbbenek, hogy örök életű tudat vagyok - többé már nem érnek traumák. Az agy tökéletesen működik, jól irányítja a testet, tehát nincs többé rosszul működő szerv vagyis betegség és öregség. Ez a megvilágosodás.

 

"Addig fiatal az ember amíg kisgyerekei vannak." - mondta édesanyám.
És valóban. Addig fiatal az ember, amíg befolyása van, amíg szeretik, amíg feltétel nélkül bíznak benne, amíg teljes felelősséget vállal teremtményei fölött - vagyis amíg istenemberként (Isten a saját képére teremtette az embert) él.
A gyerekek azonban felnőnek. Saját akaratuk lesz, és kikerülnek a szülői befolyás alól.
Ahhoz, hogy az ember fiatal maradjon, befolyást kell gyakorolnia a világára, szeretve kell, hogy legyen, élveznie kell az emberek bizalmát és teljes felelősséget kell vállalnia minden teremtményét illetően. Vagyis megvilágosodottnak kell lennie.

 

Egy ember természetes életpályája, hogy élete első felében (kb. 40 éves korig) egyre inkább a földi életére koncentrál, karriert épít, gyereket nevel, megszerzi az anyagiakat, szóval kiteljesedik (pl. Seal) stb. Az emberélet második fele a fokozatos kivonulás. Erre figyelmeztet a sokaknál jelentkező életközepi krízis. A fiatalság elvesztése, az egészség meggyengülése, a fizikai erő csökken - a figyelem fókusza belső világunkra irányul. Aki még mindig a karrierben és az evilági dolgokban akar nagyot alkotni, annak kevesebb energája jut a belső építkezésre. Emiatt tartalmatlan lesz, üres, és drámai lesz az összeroppanás.
Célszerű fokozatosan átadni a fiataloknak a felelősséget és a lehetőségeket mind a családban, mind a munkahelyeken. Tehát mindig az életereje teljében lévő férfi legyen a család feje, ne a rangidős!
Japánban pl. volt egy olyan szokás, hogy 40 éves kor felett az emberek már visszavonulva, meditálva töltötték életüket. 
Ha ez a folyamat természetes módon, fokozatosan történik, akkor nem éri katasztrófaként az embert az öregség és a halál. 
A természetes életpálya hulláma a születéstől a kiteljesedésen át a dimenzió-váltásig.