A fizikai szinten történő gyarapodás, siker (anyagi, utazási, párkapcsolati és egyéb lehetőségek) nem mutatják, hogy tudatilag fejlődik-e valaki.
Lehet valaki - kívülről nézve - egy helyben álló (nincsenek utazások, új TV, új munka), mégis rengeteget fejlődhet a boldogság, a kiteljesedett élet felé.
A boldogság, a békés élet ugyanis a tudatállapot kérdése.
Mindegy, hogy valaki pókerezik vagy cégvezető. Az számít, hogy mennyire van lelki egyensúlyban, mennyire képes változni tudatilag, alkalmazkodva az univerzum változásaihoz.

A népmese nem mese abban az értelemben, ahogy ma a mesét értelmezzük. Nem pusztán a szórakoztatás a célja.
A népmese a legfontosabb bölcsességek, mint az élet legfontosabb értékeinek átörökítője a fiatalabb nemzedék tudatába.

Az egyik ilyen ősi tudást megörökítő mesében a királyfi úgy nyeri el a királylány kezét (a létező legnagyobb gazdagságot, szépséget, boldogságot), hogy az útjába kerülő egyre félelmetesebb lényeket (nyúl, oroszlán, tűzokádó hétfejű sárkány) magához öleli és háromszor megcsókolja. A tudatosság erejével küzdi le félelmeit, hiszen egy jóakarójától tudja, hogy a vadak mind a királykisasszony álcái.
A szeretet erejétől lehull az álca, és az állatok királylánnyá változnak.

Tudni kell megsemmisülni ahhoz, hogy valódi teremtő energiához jussunk. 
Megszabadulhatsz személyiségedtől olyan tevékenységek során, amelyekben megfeledkezel önmagadról és eggyé válsz, egyesülsz valamivel. 
Lehet egy közösségi élmény, lehet egyesülés (közösülés) egy szerelemben, lehet eggyé válnod a mozgással egy tánc, játék közben, lehet egyesülnöd a mindenséggel delfinekkel úszkálva vagy épp egységélményt élhetsz meg meditációban. (dr. Csíkszentmihályi Mihály Nobel díjas pszichiáter áramlásélmény elmélete szerint ez a boldogság.)
Miután feltöltekeztél a semmi teremtő erejével, fejlesztheted tested, ihletett gondolataid papírra vetheted, ábrándozással előre vetítheted jövőd, megalkothatsz egy tökéletes pályázatot vagy egy felejthetetlen ebédet, szóval megalkothatod önmagad, teremtheted a saját világod, uralhatod a sorsod.
Ha képes vagy semmi lenni, minden lehetsz.

Mi a boldogság?
Az alkotás, a tervezés, az ötletelés, a kreativitás, az ábrándozás, a teremtés, a megvalósítás... valamint a művünkben való gyönyörködés, annak élvezete.  

Nem véletlenül "teremtette Isten az embert a maga képére" - teremtőnek.
A saját testünk (szépségünk, egészségünk) és életünk (kapcsolataink, tevékenységeink), szóval a sorsunk a mi fő művünk. 

Amíg szőnyeg alá söpörjük életünk kulcskérdéseit, addig a boldogságunk kulcsát sem leljük. A tudatunk mélyére a tudatalattiba elrejtett, megválaszolatlan kérdések (Mi értelme az életnek? Mi alakítja sorsom?) folyton nyomasztanak. Ezt a szorongást kell élvezetekkel, újabb és újabb életvezetési technikák megtanulásával elfojtani. Ezek a módszerek hasznosak lehetnek, de csak tüneti kezelés.
Az alapprobléma, a szorongásunk, a sorsnak való kiszolgáltatottság, a halandóság miatt. Ennek felszámolása a valódi megoldás, vagyis a megvilágosodás.
Ekkor elmúlik a szorongás. Elmúlnak az elfojtások. Elmúlik az élvezetektől és az élvezeti szerektől való függés. Elmúlik a mentális és testi betegség.
Helyébe jó közérzet, életkedv, alkotóerő, kreativitás, kiteljesedés érzés, egészség lép.

A katarzis az a lélekemelő boldogság, amikor kitörsz önmagad korlátaiból. Ez alakítja sorsod jobb irányba.
Tabáni Istvánt egy kishitű, szorongásokkal teli emberből a katarzis mások kedvencévé, vonzóvá, kiteljesedetté emelte:
Ilyen volt:
https://www.youtube.com/watch?v=07VatCnhyos

Ilyen lett:
https://www.youtube.com/watch?v=ASK_8stwPnk

Jogod van tudni, mitől függ a sorsod.
Jogod van tudni, miért nem sikerül a sokadik párkapcsolatod.
Jogod van tudni, miért pont téged rúgnak ki az állásodból.
Jogod van tudni, miért a Te gyerekeddel vannak nevelési problémák.
Jogod van tudni, miért történik veled baleset. stb.

Az alábbi sorokat csak olyan érett embereknek ajánlom, akikben annyira erős a vágy a boldogság iránt, hogy ennek érdekében mernek szembenézni a valósággal, még ha az fájón illúzióromboló is. 
Nincs megbocsájtó Jóisten. Nincs olyan, hogy ráérsz majd a következő életedben megoldanod a dolgokat.
Természeti törvények vannak. A sorsodra olyan természeti törvények hatnak, mint amilyen természeti törvény (fizika) hat egy lejtőről leguruló golyóra (a nehézségi erő, mint természeti törvény, egyre nagyobb sebességre bírja és gurul fékezhetetlenül, míg valami meg nem állítja). Lassan indul. Először csak észreveszed a gurulását (észreveszed, hogy nem te irányítod életed menetét). Ha őszinte vágy él benned, már ekkor olyan irányt adhatsz a golyónak, ami neked tetszik (már ekkor kitarthatsz elveid mellett megalkuvás nélkül: a párválasztásban, a hivatás választásban, az erkölcsi értékrendedben).
Később a golyó egyre nagyobb sebességgel száguld (a tudatod egyre mélyebben azonosul az egóddal). Már a süvítő szembeszél folyton zavar. Állandó szorongást idéz elő, amit oldani kell alkohollal, szexszel, számítógépezéssel, TV-vel, vásárlással, munkamániával, stb. Már látsz más golyókat falhoz csapódva darabjaira hullni. Már tudhatod, hogy az irányítatlan sors kínos véget érhet. De ilyenkor a sebes golyót már nehezebb uralni (a szenvedélyek, negatív gondolatok, érzelmek, viselkedések rabságából kitörni).

Az alábbiak inthetnek arra, hogy távol vagy igazi önvalódtól vagyis a sorsodat nem tartod a kezedben:
szorongásos tünetek: buliban (sok) pia kell ahhoz hogy felszabadult légy, baleset ér, nem olyan az életed, mint amit elterveztél, később az erősebb jelek a drámai sorscsapások.
Minél tovább halogatod sorsod irányítását, annál nehezebb beleavatkozni (a golyó falnak csapódhat, teljesen megsemmisülve). Ez nem ment meg semmitől, mert nincs halál. Tudat nem vész el, csak átalakul. Most, még emberi életedben van lehetőséged félelemmel teli tudatod békéssé alakítani. Ez egyszerű természeti törvény (a tudat fizikája). Csak azért nevezik Istennek, misztikumnak, mert a tudósok még nem fedezték fel a tudat fizikáját. Mint ahogy a jógik évszázadokkal ezelőtt tudták, hogy az anyag elemi részekből áll, de a tudomány ezt csak a XX. században ismerte fel.

Tehát minél hamarabb veszed kezedbe sorsod irányítását, annál biztosabb a siker.
Ne félj attól, hogy rá kell jönnöd: nem te irányítod az életed! Amint rájöttél, már a megoldás útján vagy. Mert ekkor teret engedhetsz tudatod azon részének, melyet eddig nem ismertél (nevezheted Istennek, tudatalattinak, igazi önvalónak, megsemmisülésnek, teljességnek). Mindegy milyen nevet aggatunk rá, mindegy milyen utat választasz a felébredéshez (Istenhit, meditáció, logikus gondolkodás, szerelem, egyedi életmód...). A lényeg, hogy felismerd az univerzum működését és Te irányítsd a sorsod!

Vigyázat! Az ego (az emberéned) minden lehetséges módon megakadályozza, hogy felismerd örök életű, kiteljesedett lényed. Hisz ez az ego pusztulása.
Előfordulhat, hogy már minden jel figyelmeztet téged, hogy irányt kéne váltanod, de az ego még azt a kérdést sem engedi meg, hogy feltedd: Miért alakul így az életem? Az ego ugyanis magabiztos, mindent tud és nincs segítségre szüksége. Pl. Körülütted válság, rák, cukorbetegség, baleset, stb, van, de számodra mégis az a legizgalmasabb kérdés, hogy a francia borok finomabbak vagy az olasz sajtok.
Ha képes vagy túljárni az ego "eszén", olyan új személyiségre tehetsz szert, amely már biztos alapokon nyugszik, tökéletes egységben a mindenséggel. Ezt az új személyiséget már nem érik drámák, nincs benne szorongás. Maga a nyugodt erő, a könnyedség, az életszeretet.

Csak ne add fel! Ne söpörd a szőnyeg alá a megoldandó kérdéseket! Mert előbb-utóbb ki kell takarítani.
Miért kap az ember agyvérzést? (Ha épp rokonodat érte)
Miért történt veled baleset?
Miért nem tudsz leszokni a dohányzásról?
Miért mindig téged kihasználó pasikba szeretsz bele?
Miért állítja a párod, hogy szeret, amikor Te ezt nem érzed?
stb.
Ha nem válaszolod meg időben ezeket a kérdéseket, feltornyosulnak és még kínosabb szituációk bírnak rá ezek megválaszolására. (Pl. Lebénulva egy kórházi ágyon kiszolgáltatva) Ha szándékodban áll megfejteni a világot, kikerülni a drámákból, akkor meg fogod találni a megoldást és a megváltást. Tudatossá válj!

Emlékszem, szándékomban volt megérteni a világot és jó akartam lenni. Beláttam ugyanis, ha boldogtalan vagyok, bizony nem vagyok jó másokhoz. Tehát először is őszintén be kell látni a valóságot. Mert csak ezután születhet meg a szándék a változásra. És csak a szándékod szerint változik (vagy sem) az életed.
Egy bölcs öregember tudására vágytam. És megkaptam - nem is kellett hozzá megöregednem. Persze hihetetlen drámákba, kalandokba keveredtem, míg elértem. Az unalmas életem gyökeresen megváltozott. Tele lett problémákkal. De utólag látom, hogy ezeken keresztül jutottam egyre nagyobb tudáshoz. Egy idő után rájöttem, hogy minél többet meditálok, minél inkább ragaszkodom igazi önvalómhoz, annál inkább simul ki a sorsom. Ehhez rengeteg félelmet, lelkiismeretfurdalást kellett magamban legyőzni. Óriási kaland. Izgalmas, élményteli. Maga az élet. :)

A játékos ember.
Az állat csak kölyökkorban játszik. Az ember élete végéig játékos lény (foci, kártya, stb.) - Csányi Vilmos etológus http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2011-12-27 Tér-idő: Félek a játszani nem tudó embertől.
Az ember betegség nélküli, játékos boldogságra született. Ne add fel! Keresd, amíg rá nem lelsz!
Mert az élet maga egy hihetetlenül izgalmas játék. Nekem nem kell már kalandfilmeket néznem. Az élet maga olyan izgalmas és élményteli, hogy nincs szükségem mások elképzelt kalandjait nézni.
A művészek, Kosztolányi is, az ihletettség állapotában az Univerzum bölcsességéhez férnek hozzá.

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Anyag nem vész el, csak átalakul.
Energia nem vész el, csak átalakul.
Információ nem vész el, csak átalakul. (Ezt egy kutató úgy szemléltette, hogy egy turmixgépben összevagdalta azt a papírcetlit, amire azt a szót írta, hogy bölcsesség. Majd kiöntötte a tartalmát. Már csak össze kellett rakni a betűket a megfelelő sorrendbe. Tehát az információ nem vész el univerzum szinten sem, csak egy másik univerzumba /dimenzióba kerül.)
Élet nem vész el (nincs halál), csak átalakul.

Különböző szintű életek vannak. Ezek hagymahéj-szerűen foglalják magukat egymásba.
Pl. A világon élnek baktériumok. Baktériumok élnek az emberben. Ember él az univerzumban. A világegyetem is egy öntudattal rendelkező élőlény. (Ezt amerikai csillagászok már megállapították - mesélte Grandpierre Attila a Kossuth rádióban 2012.12.18-án 8.30-kor a Vasárnapi újság "Advent 2011" című részében.) 
És persze léteznek a baktériumoknál kisebb és a világegyetemünknél nagyobb élőlények. Ezeket a tudomány a vizsgáló műszerei fejlődésével fokozatosan fedezi fel.
Vicc, amikor az emberiség nagy lépéseként arról mesélnek csillagászok, hogy pár év alatt 600 új bolygót találtak. És akkor mi van? A világyegyetem végtelen. Végtelen mínusz 1= végtelen. Végtelen mínusz 600=végtelen.
Semmi nem változik az eredmény szempontjából.Nem az a lényeg, hogy hány bolygót találnak, az a lényeg, hogy ezen a bolygón vagy bármely másik bolygón mi a  boldogság titka? 

http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2011-12-18

A fiatalság addig tart, amíg az ember hiszi, reméli, tudja, hogy olyan világban fog élni, amiben otthonosan érzi magát.
Reménykedünk gyerekkorban, hogy majd ha felnőttek leszünk...
Aztán majd ha állásunk lesz...
Majd ha megtaláltam a nagy Ő-t...
És egyszer csak elfogy a remény. Látható, hogy a 10. állástól sem lettünk boldogok, a 20. párkapcsolat sem hozta meg a boldogságot. És már a remény is elszállt. Hisz okosabbak, szebbek nem lettünk, az évek alatt. Csak épp több a ráncunk, kevesebb a hajunk, kevéssé vagyunk bátrak, kreatívak és lazák. Lelkesedésünk, hitünk, reményünk egyre csökken.

Vigyázz, mert ha már nem élvezed az életed (a sulit, a munkád, az otthonod...), hanem csak szükséges rosszként éled meg, aztán majd "szórakozás" közben élvezed az életet, akkor már nincs teremtő erőd, akkor már csak öregszel. Ekkor már nem gyönyörködsz, csak élvezkedsz. A gyönyör felölt életerővel, az élvezet viszont csökkenti az életerőd. Csupán élvezkedni, szórakozni - gyors pocakosodást, kopaszodást, hízást, öregséget eredményez.
Romlik a memória, a rugalmasság, a vállalkozó kedv. Csökken a potenciánk, az életerőnk. Már nem tart eléggé a gerinc, megrogyik a nyak. A test már egyre nehezebben áll ellen a nehézségi erőnek. 80 évesen már a fő sikerélményünk, hogy kit éltünk túl a barátaink közül. 

Ennek nem kell így lennie... ha mersz szembenézni a valósággal. Mert csak akkor tudsz tenni ellene... keresni valami mást, valami értelmesebbet, emberhez méltóbbat... amíg még van ép elméd hozzá.

Sokan hiszik, hogy ha szerelmesek lesznek megtalálják a boldogságukat. Pl. Az "Összeesküvők" című párkereső műsorban sok lány nyilatkozik úgy, hogy azért ment a műsorba, hogy megtalálja a boldogságát.

A boldogságot megtalálni... átmenetileg lehet... átlag (normális) emberként.
Nem véletlenül mondják az elhunytra, hogy megboldogult. Az emberélet nem csupa boldogság. Bizakodnak, hogy a halál után legalább boldogság vár.

Boldoggá lenni csak az tud emberként, aki megfejtette az élet titkát. Megfejtette, hogy ki ő? és mi a körülötte lévő világ?
Aki megfejtette, hogy ő és a világa egy tudatdarab. Ez a megvilágosodás. És képes a tudatát tudatosan változtatni. Ez már az átlényegülés.

A katolikus egyház szerint a lila a bűnbánat színe.
Mi a bűn?
A Biblia szerint a bűn céltévesztettség. Az ember bűnbe születik, tehát eleve célttévesztett. Ezen sokan csodálkoznak. Hogy lehet egy édes kis csecsemő bűnös? Úgy hogy a neveltetése során az emberi (a haló) gondolkodásmódot, értékrendet sajátítja el. Egy csecsemőnek nincs választása gondolkodásmódot, értékrendet, tudatot választani. Azt csak akkor tudja megtenni, ha már van saját emberi akarata.
Mi a helytelen cél? Az evilági, anyagi dolgok megszerzésének elsőbbsége.
Mi a helyes cél? A belső lelkivilágunk kiegyensúlyozásának elsőbbsége.
Miért kell a céltévesztéssel felhagyni?  Így lehet tartós boldogságra szert tenni.

A lila szín a belső lényegünkkel való kapcsolat színe.  Nem lehetünk kiteljesedettek ha nem a belső világunk határozza meg a szerepünket az életben.
Ennek a lila színnek a fejedben kell megjelenni. A lila gyertyák csak emlékeztetnek erre.
Gyakorold a lila szín "látását" csukott szemeiddel! Ha becsukod a szemed, színek jelennek meg. A lilára koncentrálj és élvezd! Minél kellemesebb testérzetekkel mélyülj el a lila szín élményében! Ezt kívánom adventre!

Mindenki életében eljön az a nap, amikor nem talál életére jó megoldást.
Kinek akkor, amikor rádöbben, hogy a vágyott nagy szerelem sem a boldogság kulcsa életéhez. 
Kinek akkor, amikor rádöbben, hogy a világ életében óhajtott siker maga az elmagányosodás és boldogtalanság...
Kinek akkor, amikor a világ leggazdagabb embereként sem lképes egy betegségből felgyógyulni...
Kinek akkor, ha érthetetlen targédiát él át...
Kinek akkor, amikor egész életében büszke önálló lévén öregségére magatehetetlenné válik...

A lényeg, hogy mindenki életében eljön az a pont, amikor kilátástalannak, megoldatlannak találja az emberi életet. Ez természetes dolog. Hisz nem pusztán az emberéleted, a tárolólemez kell hogy jól működjön, hanem az örökéletű részed, az alkotó lényed,  a tudatod, a program, a lényeg.
Pont ez a cél, hogy rádöbbenj: életed célja nem az hogy minél jobban megúszd ezt a földi létet. Életed célja az, hogy minél nagyobb hatóerőre, teremtő erőre, sorsalakító erőre tégy szert. Ezt pedig csak egy jó software-rel vagy képes. 
Tehát életed célja a software, a tudatod minőségivé tétele. 

Egy hosszútávfutó tapasztalata: Kossuth Rádió 2011.11.24.14 óra 27-29 perc
http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2011-11-24
idézet (kiegészítésem dőlt betűvel):
Kalapos Mihály riporter:
- Hányszor érzi magát futás közben az ember úgy, hogy "elveszítettem" a testem?
Németh Csaba terepfutó (22,5 óra alatt 166km 9,8km szintkülönbség):
- Ez a legjobb rész. Van hogy pillanatok, van hogy hosszabb. Ezek a legjobb pillanatok. Amikor az ember egy picit el tud szakadni a fizikális valójától (ki tud lépni önmagából, abból a hétköznapi tudatból, amivel önmagát azonosítja) az egy borzastó jó érzés. Annyira szabadnak, annyira gondtalannak, annyira önmagamnak soha nem érzem magam, mint amikor ez sikerül. Nem lehet előre meghatározni mikor és meddig fog tartani. Da nagyon boldogan emlékszik vissza rá az ember. Ha már a boldogságnál tartunk... Ezek azok a pillanatok, amikor az ember igazán boldog, mert ilyenkor igazán önmaga. Ez a fizikális test... lehet spirituális útra terelni a dolgokat... De én soha nem olvastam ilyeneket. Egyszerűen csak tapasztalok, amit megpróbálok másoknak megfogalmazni. Sok esteben azt mondják, jó-jó, ezeket leírják könyvekben.
Érdekes dolog az élet. Lehet, hogy ezért is csináljuk. Sok esetben a tudást megszerezni nem biztos, hogy a legjobb könyvek útján. Hanem jobb, ha meg van a saját tapasztalásunk. Gyilkos dolog, de olyan sokat kapunk tőle, hogy érdemes.
- Igaz, hogy boldogsághormonok termelődnek?
- Ez így van. Úgy is szoktam fogalmazni: a Jóisten akkor leli kedvét bennem, amikor én futok. Akkor vagyok önmagam, akkor vagyok boldog. Ez ritkán van, de annak annyira intenzív az élménye...útólag a nagy szenvedés csak egy pillanatnak tűnik.

Misztikum? Vagy az igazság, a valóság azon szelete, amit a tudósok még nem ismertek fel? 
Van egy olyan agyműködés, amelyben az élet maga a földi Mennyország. Ezt az agyműködést meditálással, tudatosodással állandóvá lehet tenni. Egy idő után ez az agy természetes állapota. Ekkor tökéletesen működik. Ekkor természetesen a szerveink is tökéletesen működnek, vagyis nincs képességvesztés, betegség, öregség. Egyedül ebben az agyi állapotben tudunk tökéletesen gondolkozni, optimális döntéseket hozni, tehát tudatosan pozitívan hatni sorsunkra. Csupán ebben a tudatállapotban képes az ember igazi szeretetre. Ez a féltékenységmentes, irigységmentes, mindent elfogadó, tökéletes szeretet. Ebben az állapotban az ember csak adni tud. Nem elvenni. Egyszerűen bármit csinál - pozitív hatással van másra. Mert az energiát nem másból, hanem saját spirituális énjéből meríti.

Azt mondják, sok zsidó elmenekülhetett volna a haláltáborok elől, amikor egyértelműen zsidóellenes lett a politika. De egyszerűen nem akarták látni, nem akarták elhinni, hogy ilyen megtörténhet. Az embereknek a legnehezebb tudomásul venniük a valóságot.

Vagy pl. hihetetlen nehéz tudomásul venni, hogy a párom nem szeret. Addig várok, nem szakítok vele, amíg megcsal. Ekkor már az önbizalmam is romokban. A szakítás óriási veszteséggel történik.

Vagy eszméletlen nehezen látom be, hogy a párt amely mellett letettem a voksom, épp ellenkezőjét mondja, mint néhány hete pl. az IMF-fel kapcsolatban. Nem akarok csalódni! Valakiben bíznom kell, aki megment! Biztos, hogy kapaszkodni kell valakibe? Nézz szembe a valósággal! Indulj nagy kalandra! Fejtsd meg, hogy veheted kezedbe sorsod!

Vagy: a vágyott nyaralás drámai fordulatot vesz egy baleset következtében. Az nem baj, hogy a Facebook-on továbbra is úgy számolok be róla, mint egy csodás élményről. De legalább magamban legyek őszinte: valljam be hogy összeomlott a hitem, miszerint semmi bajom nem eshet. Valljam be, hogy emberként igen törékeny vagyok. Szükségem van nagyobb erőkre, amikkel egységben (amik védelmében) élhetek.

Vagy: Ha választanom kell, hogy a szerelemről mondjak le vagy a barátságról (mert a szerelmem a barátom párja), akkor lássam, hogy bizony az emberlét olyan, hogy akkor is okozunk fájdalmat másoknak, ha nincs szándékunk. Valljam be, hogy csalódtam. És keressem a megoldást!  Tudatosodjak! Mi is az emberi élet? Mi a célja? Mi a barátság? Mi a szerelem? Mik az emberi kapcsolatok lényege? Miért hagyok el szerelmeket, barátságokat? Talán mert változom, új sorsot, új embereket, új helyszíneket bevonzva?Mert az élet célja új dolgok tapasztalása, nem a megrekedés egy embernél, egy helyszínen, egyfajta sorsnál?

Az emberek többsége képtelen őszinteségre, mert vannak olyan mítoszok, amik hamisságát nem akarjuk meglátni. Ilyen az, hogy egy elismert, intellektuális szakember és a rádióban beszél - boldog.

Részlet a nov. 23-i Szakolczay Lajos irodalomtörténésszel készített Kossuth rádiós riportból:

"Csűrös Csilla riporter :-  Könyvek mindenhol. Beszélgetőtársam így érzi jól magát. A riportalany szájába adja, hogy így érzi jól magát, pedig lehet, csak lusta rendet rakni.

- Nincs itt sok könyv. Több könyvvel talán boldog lennék.

- Nem hiszem, hogy nem boldog, hisz azzal foglalkozik, amit szeret, az irodalommal.

- Hogy ne lennék boldog, csak kéne ehhez a boldogsághoz egy minimális pénz. (És panaszkodik, hogy óradíjat nem kap a rádiótól, csak taxipénzt) A riportalany megadja magát. Ha már ennyire akarja, hogy boldog legyen, kimondja hogy boldog.

- Keserves dolog ez. Miért tud mégis mosolyogni? Bár nem mosolygott, csak panaszkodott.

- Mert a boldogság az, hogy - állítólag - értéket képviselek. Állítólag ez a boldogság. de ő már tudja, hogy így sem boldog az ember. De egy ilyen felületes riportban mégsem döntheti meg ezt a mítoszt.

Légy bátor, látni a valót! Leplezd le a mítoszokat! Keresd az igazságot, a megváltást! Különben csak hazug életet élhetsz, aminek egyenes következménye a pofára esés.

Mítosz az is, hogy az anyám jó.
Az ember hihetetlen nehezen néz azzal szembe, ha azt látja, hogy az anyja nem tökéletes. És esetleg, hogy nem szereti. Pedig a szorongás, a depresszió, a stressz gyakran hozza a szülőt olyan helyzetbe, hogy nem tud szeretni. Miután túlléptünk a csalódáson és anyánk hibáztatásán - ideje keresni a válaszokat az élet nagy kérdéseire. Pl. Mi a szeretet? Hogy tudjuk megőrizni szeretetképességünk? Hogy tudunk önállóak lenni? stb.

30 év fölött egyértelmű külső jelei vannak a boldogságnak. Egyenes gerinc, karcsú, arányos testalkat, kedves arc.
Az összes csúnyaság, a túlsúly, a beesett melkas, a megrogyott váll, a túl nagy csípő, stb. arra utal, hogy az illető gondolatai, érzései nem kiegyensúlyozottak, tudatállapota gyakran nincs harmóniában. Ekkor sokat segít, ha kemény sporttal korrigáljuk a testi hibákat. Egészséges testben sokkal könnyebb megőrizni a jó érzéseket, jó gondolatokat, a harmonikus tudatot.

Vigyázat! Ha a sorsunkat szeretnénk jobbítani, nem a tudásunkat kell növelni, hanem a szeretetképességünket vagyis a bennünk lévő harmóniát.

A társadalom elvárásai az életben maradásra nem ugyanazok, mint az univerzum elvárásai.
Az univerzum igényei mindig fontosabbak, magasabb rendűek, azokat megkerülni nem lehet.

Tehát hosszú távon boldogabb életre, jobb életminőségre számíthat, aki egyszerű, naiv, mint aki művelt és dörzsölt. Utóbbi életfeltételei jobbak lehetnek, mégis boldogtalanabb.

A nő ereje látens erő. Vagyis nem nyilvánvaló. Nem nyilvánul meg fizikai szinten. Nem látható. A nőnek szellemi ereje van. Mint Istennek. Nem látható, nem nyilvánul meg fizikai formában, mégis hat.

Legalább is így kell lennie. Baj van ott, ahol a nők veszik kezükbe a dolgok megoldását. Ekkor ugyanis pusztán emberi erőkkel működnek, nem isteni módon. Ilyenek pl. a szláv államokban a nők. Azt hiszik, mivel ők is emberek, nekik is küzdeniük kell a dolgokért, mint a férfiaknak. Ezzel a mentalitással igen küzdelmes sorsot vonzanak be. Küzdenek a megélhetésért, és egyáltalán mindenért. Gyakran lesznek aktivisták egy forradalomban vagy épp erőn felül dolgoznak ("csak ment és teregetett némán - József Attila"). De az állatvilágban sem ugyanaz a feladata az oroszlánnak és az őznek, bár mindkettő vad.

Vannak olyan nők a világon, mint Angelina Jolie, aki tudatában az élet a lehetőségek halmaza. Aki nem a fizikai erejét megfeszítve küzd a boldogulásért, hanem a világ gazdagságába vetett őszinte hite formálja sorsát. Ő csak adja önmagát, az isteni szépség, gazdagság élő csatornájaként.

Isten minket a maga számára teremtett, boldog, szép, igaz és örök életre - írja a bilblia.
„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és megnyugvást adok nektek. Vegyétek fel az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám kedves, és az én terhem könnyű.” Máté 11,28-30

Így van. Az öregedés nem más, mint belefáradás a terhekbe. A terheket kell csökkenteni. Hogyan? Úgy hogy nem vállalsz gyereknevelést, párkapcsolatot, házépítést, kertet? Nem. Mert akkor kívül maradsz az életen. A hozzáállásod kell változtatni! Hajtsd igába a fejed (egód)! Így a világyegyetem erejével egyesülve kedves és könnyű lesz számodra minden teher. Ehhez semmi mást nem kell tenned, mint szelídnek és érzékenynek lenned. Nem a magad (egód) erejében kell biztosnak lenned, hanem a Mindenség erejében. Ezt úgy képzeld el, hogy a földi tested a te lényednek csak a körme hegye. A te lényed nagyobbik fele állítja eléd a bevehetetlen kanyart, a szemét albérlőt, de a jeleket is. Balesetet negatív jelként, szerencsés fordulatot pozitív jelként.

Minél kevesebb az életedben a keménykedés, belefeszülés (kemény munka, áldozatvállalás, akarás, ítélkezés...) és minél több a gyermeki lazaság valamint a szófogadás a nagyobb/isteni erőnek, jeleknek - annál fiatalabb, boldogabb, egészségesebb maradsz, annál kevésbé érnek megrázkódtatások.

Tökéletesre fejlesztve a szelídséget, bizakodást, lazaságot, flow-t - fiatalodhatsz.

Nem elég a most-ban élned! A jelen a múltban elvetett magvak felnevelt termése (ez a legfontosabb univerzális törvény: a megmaradás törvénye). Na és ha tudatlanul össze-vissza magvakat vetettél, esetleg gazt gondoztál...? Teremtsd a jövőd tudatosan! Élj mindig újabb és újabb, jobb és jobb jelenben! 

Hogy teremtesz egyre jobb jelent (sorsot)?
Egyre szebb, gyönyörtelibb gondolatokkal, érzésekkel, élményekkel, a boldogság gyakorlásával. Viccesnek tűnik, hogy gyakorolni kell. De sokan élnek úgy, hogy idegen számukra a könnyedség, játékosság, boldogság. Kényelmetlenül, érzik magukat ilyen közegben (talán otthon, az iskolában, munkahelyen is stresszes a megszokott hangulat). Igyekeznek otthonosan érezni magukat, ezért rád szólnak, hogy ne viháncolj, vagy feldobnak valami szomorú témát, öntudatlanul is visszarángatnak egy boldogtalanabb tudatba. (És ezt mi is megtesszük időnként egy nálunk boldogabb emberrel.) Mindezt nem gonoszságból teszi az ember, csak nem tudatos. Öntudatlanul az agya vágyik a megszokottra. Vágyik a megszokott boldogtalan, feszültségteli állapotra. Ezt az agyi működést, ezt az öntudatlan, sorsromboló viselkedést fel kell ismernünk, ragaszkodnunk kell a békés gondolataokhoz, jó érzésekhez, a boldogsághoz), ez létkérdés. Különben a sok elfojtott gyönyör (életenergia) betegséghez vezet, mert nincs kiteljesedés, áramlás (flow / Csíkszentmihályi Mihály Nobel díjas), élmény, élet.

Légy tudatos! A környezeted visszahúzó erejének keményen (tudatosan, tehát figyelmesen) ellen kell állnod, azon felül kell emelkedned. Nem engedhetsz meg magadnak panaszkodást, a sikertelenség gondolatát, önsajnálatot, irigykedést, kritizálást, szomorúságot, aggódást, stb. Senkire nem haragudhatsz (anyós, kormány, válság, rendőr, aki kihasznált, stb.) Minden gondolatoddal, érzelmeddel a jövőd magjait veted el. Csak azt fogod betakarítani, amit elültettél és nagyra növesztettél magadban, lelkedben, világodban. Ez a felelősségteljes teremtés, sorsalakítás.

Így intette Kasza Tibi a Való Világ 4 villalakóit békességre. Mert az a téves hit van a köztudatban, hogy ha anyagi jólét van, akkor minden rendben. Hát nem.
Pont fordítva: ha lelki jólét (szelídség, hit, remény) van, akkor jól érzi magát az ember - függetlenül a körülményeitől. Erről ír a Nobel díjas Kertész Imre "Sorstalanság" című művében: "a koncentrációs táborok boldogságáról", amelyből kiderül, hogy extrém körülmények közt is meg lehet találni a lélek boldogságát.

A Való Világ 4. szereplői anyagi gondtalanságban, jólétben, kényelemben élnek a villában (étel, ital, jacuzzi, szórakozás). Mégis iszonyúan szenvednek néha. Annyira, hogy ki akarnak onnan jönni. Miért?
Mert nem jutnak életerőhöz, életkedvhez.

Mint az elektromos áram: Ha áramra van szükségünk nem elég az áramforrás, mint lehetőség megléte. Kapcsolnunk kell hozzá fogyasztót, hogy beinduljon az áram.

Az emberélethez nem elég a lehetőség (anyagiak, tehetség, stb.). Kapcsolódnunk kell valaki(k)hez, hogy boldogok legyünk. Minél tökéletesebb a kapcsolat, annál tökéletesebb az áramlás/boldogság. Ezzel az árammal, mint életerővel kihasználhatjuk lehetőségeinket. Ha nem tudunk időnként szeretni vagyis teljesen ellazulni, befogadóvá válni, akkor nem tud beindulni az áram/életerő.
Tehát: áramforrás/lehetőség -  kapcsolat/szerelem - áramlás/boldogság
Minél tökéletesebb a kapcsolat (párkapcsolat), annál tökéletesebb a boldogság / életkedv / munkakedv.

Amikor szerelmes vagy (tökéletes kapcsolatban vagy) akkor olyan életerőd / boldogságod van, hogy bármire képes lennél.
Ha meg elvesztetted szeretted (esetleg szakítottatok) akkor semmihez nincs erőd, nincs életkedved.

A Való Világ 4 szereplői akkor jutnának életkedvhez, ha valakit szeretnének, ha valaki mellett megnyugodhatnának, feloldódhatnának, őszintén önmagukat adhatnák. Ezért vágynak iszonyúan szerelmükre. A szerelem kívánása elemi erővel csap le rájuk. Ezért esik szerelembe szokatlan hevességgel (féltékenységgel) Gigi, és ezért lobban könnyen szerelemre Anikó, ezért sír a macsó Olivér Enikő után, ezért ígéri meg Gombi, hogy feleségül veszi kedvesét, Picurt. Szerelemre vágynak, vagyis életkedvre / boldogságra.

Igyekszel eleget tenni feladataidnak, az iskolai követelményeknek, a szüleid elvárásainak, a vállalat igényeinek, a párod óhajainak, a család-fenntartó szerepnek, stb.

A legfontosabb dolog az évek, évtizedek alatt megkopik: hogy boldog légy! Erről soha ne mondj le! Keresd, kutasd a boldogság titkát! Boldogság alatt nem alkalmankénti élvezetet értek, hanem azt a tartós élményt, hogy jó élni.
Keresd az önmegvalósításban, karrierépítésben, mozgásban, barátokban, stb. De ha nem leled már ezekben a tartós életkedvet, akkor ne add fel! Keress tovább! Ne ragadj bele valami boldogtalan élethelyzetbe! Jogod van a boldogságra. Nem véletlenül él benned ez a kitörölhetetlen igény, hogy boldog akarsz lenni. Ha már nem leled a titkát az ismert dolgokban, keresd az általad ismeretlenben! Ha nem leled a világban, keresd a lelked mélyén, szerelemben, filozófiákban, hitekben, bárhol! De soha ne add fel a keresést! Mert kitartó keresésed eredményre vezet. De ha feladtad, akkor nem maradsz változatlan, jön a fokozatos erőtlenedés, gyengülés, betegségek. Mert a boldogság az élet motorja.

Rég láttam ilyen szépet. Gyönyörű... Kéjesen fürdőzik a ragyogó napfényben. Nyugodt és gátlástalan. Önfeledt és felszabadult. Szégyentelenül csupasz és érintetlen. Kitárulkozik nekem. Csábít. Kívánom. Vágyom meghódítani. Meg akarom törni érintetlenségét. Hatni akarok rá. Használni. Nyomot hagyni benne. A hódítás izgalmával beléhatolok. Nem áll ellen. Lágyan befogad. Szeret. Eltölt a birtoklás gyönyöre. Szeretem. Eggyé válunk. Már én is nyugodt vagyok, kiteljesedett, boldog - ahogy sétálok a friss hó borította Népligetben.